HamPLÓ

Nem nagyon jó kép, de ez van :)

Ez se ma volt... a blogon meg remélem még soha :) Ez az, amire nem lehet felkészülni... pontosabban ma már meg se kell próbálni, mivel tanuló UV úgyse fog szembejönni az emberrel. Mukik azért szerencsére még előfordulnak.

Tudom, olcsó poén, de valaminek olcsónak is kell lennie, ha már a svájci frank nem bír az lenni: az Index.hu címlapi blogketrecében a "A Széchenyi Fürdő a Google offline naptárában" cím után az következett, hogy "Izgalmas lesz a Fertőzés" :) Szegény Szecskára rájár a rúd... Igaz, egy kis malíciával abba is bele lehet látni dolgokat, hogy "Liptai visszatér a képernyőre", majd rögtön "Pacalszűzek beavatása" :D

A V43-asok valószínűleg a valaha volt legtéglaszerűbb mozdonyok közé tartoznak, és úgy néz ki, túl messzire a lecserélésük után se akarnak menni ettől a formavilágtól, leszámítva némi lecsapott-lekerekített áramvonalasságot elől-hátul. A MÁV 480-as sorozatú mozdonyairól van szó, melyekből hónapról-hónapra egyre több lesz - legalábbis amíg el nem érik a huszonötödik példányt, mert hát a magyar vasút a nyolcvanas évek eleje óta rosszul érzi magát kicsi sorozatok nélkül. Bár elvileg lehívhatják a további huszonöt gépről szóló opciót is, ha kapnak rá hitelt valahonnan...

Persze úgy is fogalmazhatnánk, hogy végre elért hozzánk a német nyelvterületi konfekcióáru, hiszen a Bombardier TRAXX-sorozatán és előzményein kívül még több másik mozdony is ugyanígy néz ki. Szerencsétlen V43-akat meg már végképp ideje (legalább) elkezdeni lecserélni, úgyhogy inkább nem kesergek csak azért, mert nekem pont nem jön be ez a típus... de azért valami érdekesebb festést igazán kitalálhattak volna hozzájuk.

A címben szereplő gúnynevet egyébként nem én találtam ki, vasutastól hallottam - szerintem annyira azért nem tégla, csak egyszerűen nem valami fantáziadús a kinézete :)

Múltkor említettem, mennyire szeretem Innsbruck fekvését, és most találtam is pár képet arról, milyen ott kezdeni a napot.

Tirol közepén nem különösebben meglepő kétezer méternél magasabb csúcsokat találni, viszont a város viszonylag barátságos magasságban - illetve tulajdonképpen mélységben :) -, ötszázhetvenvalahány méteren fekszik. Ez azt jelenti, hogy a környező 2200-2300 méteres hegyek miatt télen reggel nyolckor még csak pirkad. Aztán hirtelen megjelenik a nap fénye - de nem közvetlenül láthatóan, csak a Nordkette gerincének tetején:

Kicsivel később még mindig nem érik el a talajt a nap sugarai, de a hegyoldalakat borító hó miatt mégis egyre világosabb lesz (mi meg egyre beljebb vagyunk a városban, mert ezek amúgy séta közben lőtt képek):

A képen a tiroli tartományi közigazgatás központi épületét (Landhaus) látjuk, előtte az 1947/48-as Felszabadulási Emlékművel. Ezen a reggelen felhők is takarták az eget, de a fény lassan így is elérte a belváros történelmi utcáit - előbb a tornyokat, tetőket, majd lassan a házak falait is:

Ez most egy ilyen villamosos-vonatos hét, úgyhogy belefér még egy ilyen... A képről talán nem jön le, de rohadt hideg tél volt a készítésekor, húsz centi hó, meg minden, ami kell. Szóval csak kicsit volt rosszabb idő, mint most :-/

Tudom, a cím nem túl érdekfeszítő, mivel a budapesti villamosok alapvetően sárgák; tegyük hát hozzá, hogy a szóban forgó villamos bécsi, és máris érdekesebb a dolog,  hiszen a bécsi villamosok leginkább pirosak szoktak lenni. Kivéve a munkavillamosok (illetve újabban a Ring-en közlekedő városnéző is), melyek feltűnő sárgában rikítanak. 2004 szeptemberében egy ilyen vendégeskedett Budapesten.

Ekkoriban ugyanis a bécsi közlekedési vállalat kemény terepen is tesztelni szerette volna nemrég elkészült sínvizsgáló villamosát - Bécsben unalmas lehetett a sok "minden rendben van" jelzés, valami másra vágytak :) Mi meg örömmel loholtunk a sárga különlegesség nyomában...

Ez a látvány ma már szinte nosztalgikus emlékeket ébreszt: Móricz Zsigmond körtér, még a 6-os villamos régi hurokvágányával, még nem 906-osra számozott éjszakai busszal (pláne nem éjszakai hatos villamossal), a metrós munkaterületet ölelő Nagy Fal felhúzása előtt. Sajnálom, hogy nem volt időm rendesen fotózni; csak rátettem valami stabil tereptárgyra a gépet, és automatán kattintottam, magas ISO értékkel.

Az Eva névre keresztelt jármű három éjszakán át járta a budapesti hálózatot, az esetek közel felében tolatva, hiszen csak az egyik végén volt teljes értékű vezetőfülkéje (hátul csak szükségvezetőállás van).

Ebből a szögből nézve egész világvárosiasan néz ki, ahogy a jó öreg Szergej a ledöglött Csörgőjű lajosmizsei vonatot ráncigálja át Zugló vasúti megállóhelyen: fedett peron (ha eső ellen nem is mindig, de nap ellen még jó), a háttérben "felhőkarcoló", neonreklámmal... A peron biztonsági sávját jelző fehér csík viszont már MÁV-osan néz ki :)

Mivel erősen hipochonder vagyok, megjelenésekor azonnal rákattintottam és elolvastam a címben szereplő hírt. Jolán parancsnok sajnos felületesebb volt.

(Hogy ki mennyi idő alatt jön rá, miről van szó, az megmutatja azt, hogy ki mennyit utazott, vagy ha akarom, akkor azt, hogy mennyire piás típus:)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.

Most egy olyan modorosság következik, amit normál esetben nem szeretek: utólag "fekete-fehéresített" digitális fotó. Hogy mégis ilyenre fanyalodtam, annak három oka van:
1. a fotótéma nappal szemben volt, ezért a kép rosszul sikerült (ahonnan jól nézett volna ki a beállítás, még szembebben volt)
2. pár nappal korábban vettem meg a fényképezőgépet, és még nem igazán tudtam kezelni, emiatt a kép még az előző pontban sugalltnál is rosszabbul sikerült
3. ennek ellenére sajnáltam volna letörölni a képet, és úgy gondolom, másnak is tetszhet
Persze nem véletlen együttállásról van szó, hanem a királyréti kisvasút napján a dunakanyari MÁV-os nosztalgiavonat átvonulásának idejére az aluljáróhoz tolatott kisvasúti nosztalgiavonatról. Azaz a kép egyátalán nem egyedi, hisz volt még pár vasútbarát a közelben. A gyerekszállító Robur, na, az viszont tényleg véletlenül járt arra, ráadásul a következő pillanatban ki is kanyarodott a képből, szóval örülök, hogy végül kattintottam egyet :)