HamPLÓ

Elnézést a hiátusért, de a hétvégén megint alaposan elfáradtam, így blogírás helyett inkább a csicsikázást választottam. Amíg össze nem szedem magam eléggé (mondjuk a berlini sorozat folytatásához), itt egy kis nosztalgiázás:

A múltkor lelkesedtem, hogy milyen jó, hogy az Eiffel-udvarról oldalról is végig lehet látni a Nyugati pályaudvar épületét, illetve hogy végre van ott egy kis zöldfelület, ami egész színvonalasan néz ki. Csak az a baj, hogy ahol vége van az egésznek, és kezdődik a "tudja valaki, hogy ez még MÁV, vagy már a Kormányzat Nyolcad?" terület, azonnal véget ér minden rendezettség:

(Arról most ne beszéljünk, hogy a háttérben látható jókora csarnokokat kiüríttették, azóta a Desiro motorvonatok egy nyolcad ekkora másikban szervízelődnek Rákoson, és biztos mennyire jót tesz a járműveknek és a javítás színvonalának. Ha vasútközeli ember esetleg másképp tudja, szóljon!)

Még egy hónap van hátra a DW új (valamiért hatodiknak nevezett, pedig igazából harminckettedik) évadjáig, és igen furcsán adagolják az infókat, hogy mire számíthatunk. A héten volt már előzetes a nemsokára várható előzeteshez (nem vicc!), most pedig kaptunk egy "prequel"-t:

Mielőtt valaki azt mondja, hogy ez olyan, mintha X-akták, vagy valami más népszerű amerikai sorozat akarna lenni, akkor azért vegyük figyelembe, hogy a DW hamarabb volt ikszaktás, élienes, mint bármi, amire mai tévénézők emlékezhetnek :) Ettől függetlenül lehet, hogy a leendő évad sötétebb, ufóhorrorosabb lesz, mint az előző? Nem baj, 1977 óta úgyis túl ritkán volt ilyesmi (ti. akkor jött Douglas Adams, aki sokak szerint elkomolytalankodta a sorozatot, utána meg már sokszor csak simán bugyuta volt)! No, meg Steven Moffat jó az ijesztgetésben, felőlem jöhetne még pár Empty Child meg Silence in the Library! És ha arra gondolok, hogy az évad egyik részét Neil Gaiman írta, akkor már végképp túl messzinek tűnik az az évadkezdés :)

Ugye emlékszünk még arra, hogy tavaly szeptemberben egy Tu-154-es kényszerleszállt valahol a Komi Köztársaságban egy elhagyatott, az utolsó időkben már csak helikopter-leszállóhelynek használt reptéren, aminek a pályája olyan rövid volt, hogy a gép a végén begurult az ott levő erdő fái közé. A személyzet meglehetősen zseniális volt, ezután pedig már kifejezetten vicces lett a helyzet, mert nem voltak sérültek, az utasok így kiszálltak a szárnyra nézelődni (és a mobillal kamerázni), aztán elmentek gombát szedni.

Na, ezt a gépet azóta átvizsgálták, kijavították rajta, amit ki kellett, és ma szépen fel is szálltak vele:

Nem semmi, hogy felszállás után a személyzet még repült egy tiszteletkört is, billegtetéssel integetve a lentieknek! Még jó, hogy nem csináltak győzelmi orsót :) Klassz gép ez a Nagyvas (ez már 154M volt, nem B/B2, mint anno a malévosak, de azért Nagyvas), megérdemli a hír, hogy itt szerepeljen!

Talán írtam már, hogy tetszenek a mosolygósra kiegészített közlekedési lámpák. Valahogy még ezredszerre is mosolyra késztet, ha látok egyet - szerintem a budapesti közúti közlekedésből rettentően hiányzik a mosoly, úgyhogy részemről üdvözölendő bármi, ami ezen változtat. Az eddig látott mosolygós lámpák profi munkának tűntek, de nemrég rátaláltam egy már-már aggasztóan jókedvű lámpára (nem mondom meg hol, tessék találgatni;), ami spontánabb darabnak látszik:

Igaz, nem háromlencsés (négyfogalmú, ahogy sznobul szakmaiasan mondják), hanem csak kettő (azaz háromfogalmú fedezőjelző). Lehet, hogy azért ilyen vidám, mert a nap 99%-ban villog, és csak néha piros?

Berlin - téboly föld alatt és felett, III. rész

Előzmények: Berlin gyorsvasúti rendszere a Fal felépítése után

A jelek szerint az NDK egykori vezetői az ideológiát könnyen félre tudták tenni, amikor pénzről volt szó: a Friedrichstrasse-i vasút-, U- és S-Bahn állomás esete különösen abszurd példája volt az álszentségnek. Ez az állomás keleti területen feküdt, de alatta haladt el a nyugat-berlini forgalmat lebonyolító észak-déli S-bahn alagút, és a mai U6 metróvonal is. Ezen túl a pályaudvar csarnokainak vágányairól indultak nyugat (még pontosabban Wannsee és Staaken) felé a Stadtbahn S-Bahn vonatai, illetve voltak még átmenő távolsági vonatok is. Hogy ezek közül mi mivel volt összekötve, azt a politikai rendszer szempontjai szabták meg, viszont azért, hogy az egész létesítmény működhessen, Nyugat-Berlin valutával fizetett.

A biztonság kedvéért ismét a múltkori térkép, hogy hol is vagyunk: Kelet-Berlinben.

Az S- és az U-Bahn kéreg alatti állomásai értelemszerűen le voltak zárva a felszín felől - a keleti polgár csak onnan tudhatta, hogy Kelet-Berlinen túl is van élet, hogy remegett a utca, amikor áthaladt egy-egy "nyugati" szerelvény alatta.

Az lenne ehhez hasonló, ha a Deák téren éreznénk a dübörgést, ahogy a kisföldalatti bekanyarodik a Harmincad utca alá, hogy onnan továbbmenjen a Vörösmarty tér felé, és közben tudnánk, hogy nem szállhatunk fel rá, mert mondjuk Ausztriához tartozik, és a megállója a Meridien szálló tövében számunkra nem is létezik. Nem tudom, hogyan lehetett ezt ép ésszel kibírni!

Friedrichstrasse: vasútállomás vámmentes bolttal

A nyugati vonalak közti átjárás viszonylag háborítatlan volt, hiszen oda keleti polgár nem tehette be a lábát (persze figyelő szemek és kamerák azért voltak). A távolsági/átmenő vonatok peronja szintén határállomás-szerűen működött, tehát keleti oldalról csak a keleti S-Bahn vonalak végállomása volt egyszerűen elérhető.

Amíg a berlini poszt folytatása elkészül, egy kis budapesti rögvalóság pár héttel ezelőttről, "kedvenc" budai közlekedési csomópontomról (majd valaki megírja, ha valami varázslatos úton-módon azóta rendbehozták):

Tudom én: a tél okozta a repedéseket és lemaródásokat, csak az a kérdés, hogy melyik. '95 környékén ez a felüljáró le volt szűkítve, közismerten jóindulatú gyanúm szerint azért, hogy kevesebben maradjanak halva a romjai közt, ha összeomlik. Aztán felújították, de mostanra megint lekopott a csokimáz, és kilátszik a nugát:

A Fal fizikai létrejötte

Előzmények: a második világháború végétől 1961-ig

A nyugati hatalmak nem tudtak érdemben reagálni az 1961. augusztus 12. éjszakájától felhúzott határzárra; katonáik csak megfigyelték a történéseket, nem avatkozhattak be. "Nem valami szép megoldás, de még mindig sokkal jobb, mint egy háború" - sommázta a helyzetet J.F. Kennedy ("It's not a very nice solution... but a wall is a hell of a lot better than a war" - ezt a mondását nem emlegetik olyan gyakran, mint sok másikat).

A Fal korai inkarnációjának építése a Brandenburgi kapu előtt: a résztvevő katonák is szögesdrót mögött vannak, a fegyveresek egy része pedig nyilvánvalóan a többi fegyveres/építő felügyelése végett van ott. (Forrás: Wikimedia Commons)

Ez év októberében ugyan kis híján kitört az új világháború, amikor amerikai és szovjet tankok szemeztek egymással a Checkpoint Charlie-nál, de végül a nagyhatalmak rendezték saját előjogaik helyzetét, a Fal ezzel elfogadott ténnyé vált. Hogy miért emeltem ki, hogy csak a saját dolgaikat rendezték? Például mert a Fal által szétszakított családok tagjainak először 1963 karácsonyán nyílt lehetősége egymás meglátogatására, és utána is csak kérvényezés után volt erre lehetőség (persze a nyugatiaknak kellett a keletiekhez jönniük - az engedélyeket pedig postásnak öltözött Stasisok adták ki). Hiába voltak sorompók a Falban, azok nem nyíltak fel csak úgy akárkinek...

A halálsáv "keresztmetszete" a nyolcvanas években, már a jellegzetes, előregyártott beton elemekkel és őrtornyokkal (Forrás: Wikimedia Commons)

A fel első verziói improvizáltak voltak; mindent felhasználtak bennük, ami rendelkezésre állt: bontott tégla, betondarabok, szögesdrót... Ezután fokozatosan építették ki azt a gyilkos műszaki rendszert, amit a rendszerváltás sok évvel később elsöpört: lebontották a Falhoz közeli épületeket, széles, jól megfigyelhető (és belőhető) sávot alakítottak ki az "elsődleges" és a "hátországi" fal közt, a hetvenes évek közepétől kezdve pedig beépítésre kerültek az előregyártott betonból készült, L alakú szegmensek, a tetejükön a megkapaszkodást megakadályozni hivatott domború résszel. 

És ez "csak" a felszín volt - mi történt a kiterjedt berlini S- és U-Bahn hálózattal, mely addig szektorhatároktól függetlenül járta be a várost?

Úgy látom, a Döbrentei téri villamosmegállóban valaki komoly erőfeszítéseket tett, hogy megindokolja, miért nem kéne rágyújtani (ha már a dohányzás általános visszaszorítása mögül elkezd eltűnni az állami akarat):

Az elmúlt tél nagyjából olyan volt, amilyennek az ideális telet elképzelem, ugyanis a hideg és a hó szerintem nem ördögtől való dolgok. A hideg hó nélkül, illetve a hó hideg nélkül, na az tényleg tök értelmetlen, és olyan is volt most, de szerencsére nem ez volt a jellemző :)

 
 
2010/11 tele
Villamosmikulás Mukik vontatta kéttengelyes szánon, fehér áldás a Hegyvidéken, első találkozásom a T5C5K2-vel, és persze egy kis Karácsonyi UV