Egészen múlt hét vasárnapig azt hittem, hogy a Várhegy oldalának szőlővel beletelepítése csak egy ötlet, a megszaladt fantázia terméke - aztán kiderült, hogy már  rég dolgoznak rajta:

Aztán azt is megláttam, minek is a tövében állítgatták a karókat:

De most komolyan, egy ekkora repedés tövében nem érzik égőnek az illetékesek, hogy konferenciákat rendeznek felállványozás és statikusok/kőművesek hívása helyett? Vagy a Fehérvári rondella kőtömbjeivel akarják trágyázni a szőlőt? Tudom, sokat siránkozom itt a blogban, hogy lassan szó szerint atomjaira hullik a a Vár, de igazán nem mondhatni, hogy egyedi, elszigetelt jelenségről lenne szó, hiszen a Savoyai teraszon is ez a látvány fogadja azt, aki mondjuk le akarna andalogni a hegy tövébe:

A Karmelita udvar mögötti részt is még mindig lezárva találtam, pedig az se tegnap csúszott meg. Persze végülis miért lenne baj az, ha a világ egyik legszebb panorámájában való gyönyörködés helyett inkább azon lehet izgulni, hogy ne liftezzen le az egész a földszintre..? Persze ha arra gondolok, hogy ez a csak kicsit arrébb készült fotó  is már két éves:

... és ma is körülbelül ugyanígy néz ki ez a hely (ahol már eleve meg se lett volna szabad bontani a falat), akkor voltaképp van még ideje kicsit csúszni, kicsit kordonozódni, kicsit maga alá omlani... De írhattam volna a Babits Mihály sétányról is, ott is volt omlás tavaly. És a Lovas út felől is repednek a bástyák.

Lassan el kellene kezdeni észrevenni, hogy a Budai Vár falairól beszélünk, nem pedig a Berliniről - ennek nem kellene leomlania és eltűnnie! Lehet bármilyen hatalmas koncepció papírra vetve, történelmi és építészeti szimbólumokkal terhelt álom kitűzve, perpillanat nagyon gyorsan cselekedni kellene. Hacsak nem a Himnusz egyik sorának demonstrálása a cél: "Vár állott, most kőhalom" :(