HamPLÓ

(Azért ez a bejegyzés címe, hogy többen rákattintsanak;)

Érdekes - és felvállaltan provokatívnak szánt - írást olvastam a budai Várnegyedről a Városképp blogon.  Ti. hogy "jelenlegi állapotában egy csőd". Gondolkodtam egy sort azon, hogy ebben vajon mennyi a szokásos magyar busongás, miszerint nekünk a sz*r se elég büdös (és amely hozzáállás eme blogtól sem áll elég messze;), és mennyi az igazság.

Nyilván a mi kis várunk is rendelkezik mindazon hibákkal, mint egész Budapest, vagy az ország. Nyilván szeretnénk szebbnek, tisztábbnak, csillogóbbnak, egyedibbnek látni azt, ami a miénk. És igen, nyilván van pár oda nem illő épület is ott.

Ugyanakkor meg kell említeni egy aprócska-picike kis tényt: a budai vár (rájöttem, hogy mégis inkább végig kisbetűvel írom, de nem nemecsekeskedésből, hanem mert tulajdonnévnek túl egyszerű az elnevezés) egyik legnagyobb csodája, hogy még létezik. Ez persze Budapest tetszőleges régi részéről elmondható, de egyszer el kellene kezdenünk végre örülni ennek. Ott van például a varsói óváros, ami gyakorlatilag tizenpár éve "készült" csak el, mégse láttam, hogy olyan nagyon szégyellnék.

El kéne fogadnunk, hogy hozott anyagból dolgozunk. Ez persze mindenütt így van, de boldogabb helyeken ha elkészül valami jó, akkor az úgy maradhat. Mi ilyen szempontból nem voltunk boldog hely. Még csak alig több mint hatvan éve, hogy a második világháború összes nagyhatalma versengett egymással azon, hogy minél kevesebb maradjon a városból! Na jó, csak majdnem az összes - a japánok túl messze laktak; különben pár kamikáze ide is jutott volna :( És ez a pusztítás nem az első volt a Várnegyed esetében. Minden újjáépítés átalakítással járt, mert az új idők új emberei az éppen aktuális igényeiknek és ideáljainak próbálták megfeleltetni a végeredményt.

Szerintem pont ettől izgalmas a végeredmény, hogy nem egyetlen korszak egy kaptafára készült épületei sorakoznak egymás után. Van az átlényegült házak közt, ami jobban sikerült, és van, ami kevésbé, de én mindig találok újabb és újabb nézegetnivalót, ha - sajnos viszonylag ritkán - erre vezet utam. Kit érdekel, hogy az adott ház hogyan nézett ki száz éve? És ha az meg arra nem hasonlított, ami 1700-ban állt ott? Az pedig a török idők előttire? (Voltaképp a gondolatindító blogbejegyzés is ezt feszegette, csak más kicsengéssel, mint én.)

A "vár" mint városépítészeti objektum, amúgy is Patyomkin-kategória jó ideje. A bajor II. Lajos Neuschwanstein-ja valószínűleg a kontinens egyik legismertebb turistalátványossága, pedig teljes egészében az 1860-as években épült. Ehhez képest a mi várunkban konkrétan élnek emberek, nem csak egy díszlet. Meg amúgy is, miért legyen második "Arany utcácska" mondjuk az Úri utca? Abból már van egy, a miénk legyen másmilyen. (Túl azon, hogy szerintem Prága egyik legkevésbé érdekes része az ottani vár, Szent Vitus katedrális ide vagy oda...)

Nem tudom, milyen turisták mit pusmognak, amikor itt vannak, de nem hiszem, hogy újonnan nyitott boltoktól előnyére változna bármi is. Túl azon, hogy az egy újabb festett felhő kergetése lenne, hiszen egy olyan állapotot mutatna, ami nem feltétlenül volt jellemző a helyre. A Vár gondja szerintem nem építészeti, maximum városépítészeti - de inkább szervezési: az a rengeteg autó, az nem kéne az utcákra. Egyszer szeretném végre a Dísz teret látni, és nem egy parkolót! Aztán kellene még pár jó étterem, ahol nem húzzák le az embert rossz kajákkal. Kéne egy olyan Halászbástya, ahol nem szednek belépőt. Na jó, a Honvédparancsnokság romjait el lehetne tolni, észben tartva azt, hogy az az épület amúgy is idegentest volt a Várban, amikor száztizenvalahány évvel ezelőtt felépült. Ha már se visszaépíteni nem bírják, se elszakadni attól a téveszmétől, hogy oda mindenképpen egyetlen hatalmas épület kell, akkor legyen helyette park. Platánfás sétány a Szent György térig, vagy állandósult Mesterségek Utcája, vagy papucs orrán pamutbojt, csak valami gyökeresen más.

Mindenesetre engem nem zavar jelenkori várnegyedünk - szerintem a csőd nem így néz ki. A "minél régebbi, annál jobb a turistáknak" hozzáállással sem értek egyet: szerintem a turisták 80%-a nem tudna két épületet kor alapján megkülönböztetni egymástól. Odaviszik/terelik őket valahova, látnak valamit, ami régebben épült, mint a ház, ahol laknak, és akkor már jó nekik. A többi csak propaganda kérdése :) Esetleg kicsit segíthet, ha a helyiek nem teljesen búvalbégetett negativizmussal járkálnak körülöttük, hanem látszik, hogy jól vannak, mert otthon vannak...

Ez lett volna a véleményem a polgárvárosról - a már legutolsó Habsburg-korabeli átépítésekor is csak díszlet indíttatású Palotát most hagyjuk.

Ma nagybevásárlást tartottunk, és ismét beleszaladtam szokásos problémámba: hogy egy akkora hiperszupermarketben, mint a fél kerület, nem lehet citromos joghurtot kapni. Ne röhögjetek, ez tényleg gond, ugyanis nem arról van szó, hogy a D-betűs cég nem gyárt már olyat. Gyárt. Csak nem mindig, és nem mindenütt lehet kapni. Legutóbb ugyanitt például négypoharas kicsomagolásban árulták, melyben kettő citromos volt, kettő talán epres vagy valami ilyesmi. Namármost mi van, ha én lábrázást kapok a másik íztől, és Rianna véletlenül nem szereti azt? Akkor vegyek két olyan pohárnyi joghurtot, amit aztán nem eszek (suksükös ige) meg? Ügyes...

A normális reakció ilyenkor szerintem az, hogy másutt próbálom beszerezni a citromos joghurtot. Na, de másutt is meseszerű volt az ellátás ebből az utóbbi 6-7 évben: hol volt, hol nem volt. Mi több, önállóan (nem négyesével) talán két éve találkoztam legutóbb vele! Profilátalakítás volt, meg a brand-et is biztos átpozicionálták, mert az olyan amerikaiul hangzik, meg el lehetett költeni rá egy csomó pénzt. Bakker, én nem brendet akarok enni, hanem joghurtot!

Ennél is furább a helyzet ugyaneme gyár joghurthabjai esetén: ezek nagyrészt végig léteztek gyerekkorom nagy részében (az ún. "átkosban"), aztán eltűntek. Pár éve megint felbukkantak, és egy idő után még citromos is volt belőlük. Aztán eltűntek. Sehol, mondom: SEHOL nem találkoztam velük jó ideje. Hogy szakadna rájuk a brand loyality-m, a profit sustainability-val egyetemben - vajon felmérték, hogy nincs rá igény, vagy csak egy termékre volt reklámpénz, és az az egy a hétnapos-hasramutogatós-bélrendbetevős-latinnevű lett?

A bizonytalanság gyönyörködtet

De mi a jó édes bifidus actiregularis-t csinálnak már a kereskedők is? A szám kicserepesedik attól a hülye szokásuktól, hogy ugyanazon termékek hol vannak a boltban, hol tök más van helyettük. Sok üzletben megfigyeltem, hogy "darab-darab" alapon töltik fel a polcokat: mondjuk ha valahol étcsokis győri vaníliás karika van, ott legközelebb már csak tejcsokis lesz, aztán valami klón gyártmány, majd egy másik klón gyártmány, majd megint tejcsokis győri. Stb. Egyfajta van; ha nem tetszik, menjek máshová. De hová, ha mindenütt ezt csinálják? És kólából is ez van: ugyanazon a helyen hol Pepsi Max van, hol sima Pepsi, hol Pepsi Twist. Ez csak engem zavar? Másnak nem gond, hogy nem tud semmihez hozzászokni, mert teljesen randomban tud csak vásárolni?

Persze biztosan van erre is összeesküvéselmélet, miszerint így akarják, hogy minél többfélét vásároljunk, de szerintem csak arról van szó, hogy a kereskedőink sz*rnak bele, hogy mit kap a vevő, a gyártóknál pedig keveset keres a marketingosztály, ezért állandóan újítanak, kavarnak. Nem lepődnék meg, ha ez a végén még csökkentené is a cégek bevételeit (én legalábbis általában nem veszek mást csak azért, mert nincs az, amire az adott pillanatban vágyom). De ez persze senkit nem érdekel...

Vannak dolgok, amikkel nem szabad viccelni - mást viszont nem lehet velük csinálni...

Zürichben természetesen nem csak a menetrend szerinti forgalomban közlekedő tuják vannak rendben tartva, hanem a megőrzöttek is:

 
 
A zürichi villamosmúzeum
(egy szupermarket társbérlője)

El kell mondjam, hogy kicsit kiakasztónak találtam, amikor a mozdonyos-repülős kocka után még az Index egyik repülős topicjában is csak a mozdonyt emelték ki a kompozícióból. Meg kérték, hogy rajzoljak több vonatot. Talán nem piszkált volna ennyire, ha az a rajz nem lett volna saját magam szerint is tök béna.

Vonatot rajzolni szerintem továbbra sem fogok túl sokat a képregénybe - főleg mert elég erőltetett módon tudnám csak benyomni a reptéri emberek életébe -, úgyhogy kárpótlásul itt van az említett kocka kezdeti vázlata, amelyen a mozdony szerintem egy-két fokkal jobban sikerült. Mondhatni, szinte hasonlít egy Gigantra. Távolról, majdnem csukott szemmel :)

Nnn, erről ennyit.

Amúgy most ment le a Tűzvonalban új része. Egész jó volt, csak kevés volt benne a jó duma. Pindroch Csabát meg még szokni kell.

(Brühüpphüpp: amikor ezt a kockát rajzoltam, a szép öreg UV villamosok még bőven közlekedtek. Most meg már ez is történelem...)

 
 
Budapesti "tömköz" életképek 2008 végéről, 2009 elejéről
Szabadság híd, Kiskörút, troliszülinap, terelések, rövidítések, egyvágányozás Kőérbereken, fogas, UV, sárga villamospótlók, no meg még ez+az

Hatalmas csattanó helyett ma egy új szereplőt kaptok: Kálmánt, a műszakiaktól. Ők azok, akiket általában csak "szerelőként" emlegetnek, és akik gyakran kerülnek verbális összetűzésbe a pilótákkal. Utóbbiak ugyanis rendszerint magukat gondolják a tápláléklánc csúcsának, míg a műszakiak hitvallása az, hogy "biciklizni a majmot is meg lehet tanítani, na de biciklit szerelni?".

Az Égitársaság bázisrepterén a műszakiak és a pilóták kimondottan jól megvannak - csak a kollégákra aggatott beceneveket nem hangolják össze eléggé egymással:

Ez a jelenség egyébként az interneten is megfigyelhető.