HamPLÓ

Már hogy "egy kis tuja" - bécsiül ugyanis ezt jelenti a címnek beírt karaktersorozat. De a piros-fehér illetve piros-ezüst villamosokon túl mást is láthat az, aki lentebbre kattint:

 
 
Bécsi tömegközlekedési életképek

A tömegközlekedés után térjünk át a helyváltoztatás szerintem legszebb fajtájára, a repülésre, legalábbis pár budaörsi fotó erejéig:

 
Li-2(és minden más)-nézőben a budaörsi reptéren
 

Ismét itt az idő az elmúlt hónapok tömegközlekedési pillanatainak visszaidézésére - legalábbis azokénak, amelyeknél én is jelen voltam:

 
 
Budapesti életképek 35. I-II.
Mukik és egyéb reggeli vadak, építészet a HÉV-ek árnyékában (esetleg fordítva), UV a Nagykörúton, kocsiszíni menetek, és egy kis ez+az, KöKitől kezdve Kőbányán és Zuglón át Ferencvárosig

Ülök a légkondicionált Combinón, és a Petőfi hídról jobbra és balra nézve is mindenfelé toronydarukat látok. Imitt irodaház épül, amott az új világ (már hogy a négyes metró). A mögöttem levő üléseken fiatal srácok arról beszélgetnek, hogy az egyetemen, ahova járnak, hol van bárki által elérhető WiFi, ahonnan netezhetnek. Elsuhanunk egy Smart mellett, melyben egy fickó a bluetooth-os headset-en keresztül társalog valakivel. Dö fjúcsör iz náu.

És valahogy mégse érzem magam a jövőben, a szép új világban. Legalábbis addig nem, amíg megtörténhet az, amit egy órával korábban láttam az esztékás bőrgyógyászaton: egy idős néni gyógyszert feliratni jött, mert a háziorvosa nem írhat fel valamit, mire a bőrgyógyászat recepciósa a számítógép képernyőjére (fjúcsör!) nézve kijelentette, hogy csak időponttal lehet bemenni, és a legközelebbi időpont június 19-én van. Ja: ma meg május 29.

Bár végülis ez így biztos költséghatékony: addigra vagy meggyógyul magától, vagy leesik a helyéről az a testrész, amire a gyógyszer kéne. Majd valaki felteszi az esetről készült képeket a netre, és akkor az is fjúcsör lesz.

Luke Skywalker körülnézett. A Han által kifejlesztett álcázóberendezés tökéletesen működött: X-szárnyú vadásza a kütyü bekapcsolása után csak egy volt a park füvére lerakott sittgyűjtő konténerek közül. Azt ugyan nem értette, miért kell egy városi park füvére ilyesmit rakni, de Kar'das és Wedge is biztosította arról, hogy errefelé így szokás, és hogy mivel az ilyeneket itt sose szokták elszállítani, űrhajója teljes biztonságban lesz.

Már öt perce az út szélén várakozó csoportot figyelte, és biztos volt benne, hogy jó helyen jár. Az Erő különösen erős ennek a bolygónak ezen a részén, ezt folyamatosan érezte. És azt is tudta, hogy a türelem az Erő fényes oldalának fontos ismérve, márpedig ezek az emberek a türelemnek olyan fokáról tettek tanúbizonyságot az utcában vibráló energiák közepette, amit ő maga sosem tudott volna elérni. Kapott is ezért épp eleget Obi-Vantól és Yodától annak idején - persze azóta már ő is Jedi-mester lett, mi több, a Jedi-mester, aki feltámasztotta a Rendet, de a türelmetlenség továbbra is jellemző volt rá.

Valami mindjárt történni fog, súgták ösztönei. És valóban: az egyik autós a folyamatos járműoszlopban két sebesség közé váltott, és míg kétségbeesetten kuplungolva próbált ismét felgyorsulni, a várakozók csoportja mozgásba lendült: át a zebrán, ami mellett eddig álltak.
-Igen, ez az Erő lesz!-csúszott ki Luke száján, ahogy látta, amint egy kismama a babakocsiját szemmel követhetetlen sebességgel tolja át a kijelölt gyalogosátkelőhelyen. Két középkorú hölgy és egy fiatal srác is átjutott, de eddigre az imént lelassult autó ismét támadásba lendült, és egyre gyorsabban közeledett egy szemmel láthatóan beteg, lassan mozgó bácsi felé, aki még csak a zebra felénél tartott. A Jedi érezte a gyűlöletet a sofőr agyában, ahogy az még eszeveszettebb száguldással próbálta kompenzálni iménti lelassulását. Luke vissztartotta lélegzetét, és már-már nekirugaszkodott, hogy elrántsa az idős férfit a gépjármű elől, amikor az agg hirtelen egy duplaszaltóval átlendült afelett. Ilyen lenyűgöző Erő-demonstrációt legutóbb akkor látott Luke, amikor Yoda kiemelte az X-szárnyúját a dagobai mocsárból!

De még nem múlt el a veszély: két kisgyerek a zebra közepén, a két irány elválasztó keskeny sávon ragadt. Senki se lassított nekik: se előre, se hátra. Luke nem bírt ellenállni gyengébbeket védő ösztöneinek, és egy hatalmas ugrással köztük termett. És... elképedt, mert a gyerekek ugyanekkor úgy gördültek át egy laposabb autó tetején a túloldali járda irányába, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, amit egy nyolcévesnek tudnia kell. Luke hirtelen sötét gondolatfoszlányokat észlelt, és sarkon fordult: egy kék rendszámú terepjáró tartott felé, mely nem adta jelét annak, hogy lassítani akarna. Akaratlanul is kezébe ugrott fénykardja, és miközben átvetődött a kocsi fölött, a penge aktivizálódott. Csak egy kis suhintás volt, és a terepjáró hátsó lökhárítója az aszfalton csörrent. Bár ez a legtöbb galaxisban kihívás lett volna párbajra, az autó meg sem állt. Luke viszont hirtelen kacagást hallott. És egy hangot. Egy hangot, melyet rég nem hallott, és amit soha többé nem is akart hallani:
-Jó, ifjú Skywalker, nagyon jó! Érzem, ahogy szétárad benned a gyűlölet!

Az Uralkodó?

De Luke-nak nem volt ideje végiggondolni, mindez mit jelent, mert Jedi-ösztönei újabb támadást jeleztek: egy kamion vágódott ki a kanyarból. Az eddig folyamatos autósorok mindkét irányban megszakadtak, szabaddá téve az út közepét az őrült teherautónak. Luke összpontosított, és egy régi technikát alkalmazva eltérítette a hatalmas járművet, mely jókora csattanással csapódott bele a kocsisor oldalába.

***

Mara Jade Skywalker tűnődve nézegette férjét a Földnek nevezett bolygó körül keringő űrhajó pihenőjében ülve. Még sosem látta ilyennek. Tudta, hogy mély sebeket téphet fel, mert Jedi-képességeinek köszönhetően jól tudta a választ, de egy idő után azért csak feltette a kérdést:
-Mi jár az eszedben?
Luke ránézett:
-Hogy talán mégse kellett volna megsemmisíteni a Halálcsillagot. Egy olyan bolygó ellen, amin ilyen mennyiségű sötét Erő található, talán jól jött volna a szuperlézer.
-És mi van a világos oldallal? Azt mondtad, azt is érezted az emberek egy részében!
-Igen. De nem tudom, megéri-e a kockázatot a felkutatásuk.
Szünetett tartott, lecsillapította a lelkében tomboló érzéseket, és folytatta:
-Jártam már pár űrcsatában, szembenéztem a halál ezer formájával: a Sarlakkal, Palpatine villámaival, Thrawn fondorlataival... De amit itt kijelölt gyalogosátkelő helynek neveznek, ahhoz képest ezek semmik. Nem tudom, elég erős vagyok-e ahhoz, hogy mégegyszer betegyem a lábam ebbe a Budapest nevű városba!

Luke Skywalker és a Star Wars univerzum többi szereplője (C) Lucasfilm Ltd., George Lucas (és kicsit Timothy Zahn)

Aki esetleg nem tudja, mi ihlette a fentebbi valamit, az errefelé nézelődjön:
"Gyalogosok közé tolatott a zebrán" / Autózz blog /
"Nem érzem magam hibásnak" / Élőben a városból blog /
"Zebra, gyerek" / Autóbuzik blog /
Amikor az autózással aktívan foglalkozó blogok, mint a fentebbi három, is ennyire ki vannak akadva azon, ami a zebrákon történik, tán már egy Jedi-mester se segíthet...

Fontos megjegyzés: Az írás nem en bloc az autósokról szól, hanem a felelőtlen és/vagy idióta autósokról. Akik sajnos elég nagy részhalmazát alkotják az utakon levőknek, és természetesen nem csak Pesten...

Mi volt ma? Reggel melóba menet először egy gázolás helyszínelése miatt ment lépésben a busz, aztán a Blahán a piros hetes helyett jött sok "M2 metrópótló" (no meg "garázsmenet") feliratú busz. Valaki beugrott (?) a metró elé. Hazafelé meg szinte több mentőt láttam, mint villamost.

Mivel a hörgőim perpillanat túl sok viszkózus anyagot tartalmaznak, ezért köptetőt szedek - azt hiszem ez az, amit úgy reklámoznak a tévében, hogy a spot végén köhög egyet az üvegcse, amiben árulják. Namármost az íze az eléggé nemjó. Kicsit jobb, mint gyermekkorom gyógyszertárban kapható kutyuléka, ami körülbelül olyan szájízt eredményezett bevétel után, mint amikor hajmosás közben az ember szájába belecsurgott a WU2 sampon... Namármost kíváncsi lettem, hogy mitől van ilyen íze. Olvasom a doboz oldalán a segédanyagokat. Karamell aroma. Oké, már értem, utálom a karamellát. Aztán továbbolvastam, és meglepődtem: sárgabarack-brandy aroma. Mivan?!?

Legközelebb majd meg fogom kérdezni a gyógyszerészt hasonló esetben, nehogy véletlenül Unikum vagy Jägermeister ízű cuccot adjon. De mondjuk Bailey's aromás az jöhet...

A mai napot a beton bűvöletében töltöttük: először a négyes metró Bocskai úti állomásának építését látogattuk meg az Urbitális Majális című amúgy remek, de szörnyűségesen alulreklámozott programsorozat keretében, majd megnéztük a gellérthegyi Gruber József víztározót. Mivel kiskorom óta az építkezések, építőgépek és épületszerkezetek bűvöletében élek (hamarabb láttam markolót és buldózert, mint mondjuk lovat), nagyon tetszett, hogy be lehetett ilyen helyekre tekinteni. Még a négyes metró építését is érdekesnek tartottam, holott nem vagyok éppen a rajongója a projektnek. A víztározót pedig azóta látni akartam, amióta apuék a hetvenes évek végefelé, nagyihoz menet a Hegyalja úton autózva elmesélték, mi épül-épült oda a hegy belsejébe. Tudniillik ez:

Ezt a földöntúli kinézetű oszlopcsarnokot annak idején valami videóklipben is láttam, de most nem csak élőben tehettem meg ugyanezt (egy elzárt folyosó üvegablakain keresztül), hanem az építéséről is megtudhattam ezt-azt. A fene se gondolta volna, hogy egy víztartályt ilyen nehéz megtervezni - csuda áramlástani dolgok alakították ki a két medence zongora alakját, és az oszlopok íveit; jó ha a felét érteni vélem. Remélem, egyszer majd a többi gellérthegyi földalatti dolgot is meg lehet nézni, ott is vannak víztározók, csőalagutak, források, és ki tudja, mik.

Kifele jövet még játszottunk egyet: négyfajta vizet kellett megkóstolni, és megmondani, melyik közülük a csapvíz. Sikerült, úgyhogy kaptam jutalomcsokit :) 

Nagy nehezen összeállítottam egy beszámolót az egy hónappal ezelőtti varsói kirándulásunkról. Persze elsősorban a villamosok szempontjából - előítéleteim ellenére ugyanis olyannyira rájuk kattantam (13N rulez!!), hogy gyakorlatilag egy darab Ikarus buszt se fotóztam, pedig azért volt belőlük nem kevés.

A kirándulás apropója a villamosvasúti üzem századik szülinapja volt, de tulajdonképpen legalább ennyire kíváncsiak voltunk úgy általában a városi közlekedésükre. No, de jöjjenek inkább a képek:

 
 
A varsói villamosok századik szülinapja
Parádé, nyílt nap a remizben, és sok tujázás

"Elnémul a hangszóró a budapesti buszokon, trolikon és villamosokon. A BKV szerint az utasokat ugyanis zavarta, hogy minden megállóban részletesen bemondták, hogy milyen járművekre lehet átszállni." / hirszerzo.hu /

Klassz. Zavart bennünket. Hááát persze. De már csak ez: a kiömlott nem-akarom-tudni-mitől ragacsos padló, a nagykörúti villamosokon is rendszeres koldusok, a maguk alá csináló részegek, a kimaradó járatok, azok nem - bezzeg a bemondások!!!

"Kiricsi Karola, a BKV szóvivője elmondta, hogy a döntés amiatt született meg, mert ez egy Európában bevett gyakorlat" / ugyanonnan /

Akkor Bécs nem Európa, és Barcelona se. De biztos van Tirana mellett (elnézést kérek az albánoktól!) valami kisváros, ahol tényleg ezt a gyakorlatot veszik be. Mint mi ezt a szöveget...

"A BKV is épp az utasokra hivatkozik, állításuk szerint ugyanis sokan jelezték, hogy a tájékoztatás zavarja őket. " / ugyanonnan /

Nem kétlem, hogy voltak ilyen utasok, de miért pont rájuk kell hallgatni? Akik tovább közlekedő metrót, több mozgólépcsőt, visszaállított 84-es buszt, mittudoménmit akarnak, azoknak a szava miért nem tud ilyen visszhangra találni?

Amúgy gondolom (=remélem) az elnémulás "csak" az átszállásokra vonatkozik, a megállónevek bemondására nem. Így is gáz lesz sokszor. Tudom, vigyek magammal térképet, GPS-t, plusz helybeli kísérőt, ha olyan környéken van dolgom, ahol nem vágom fejből a járatokat. Mert a mindennapi útvonalakon természetesen nekem is felesleges a bemondás, hiszen tudom, mire tudhetnék átszállni, de más is van a világon, aki esetleg nem, rájuk miért nem kell gondolni?! 

De oké, legyen: mondjuk úgy felkészülök egy röpke átszállásos útra, mintha a Holdra mennék; tudom, hogy majd a Kiskukutyin utcánál keresztezi a buszom útját az a másik busz, amire át akarok szállni. Csak sajnos már esteledik, a Kiskukutyin utcai megállót meg 23. sz. italboltnak hívják, az utcatáblákat ellopták, így túlmegyek rajta. Vagy mondjuk ravasz vagyok, mert megszámoltam a térképen, hogy a hatodik megállónál kell átszállnom, de mivel nem volt le- és felszálló útközben pár megállóban, a busz nem állt meg mindenhol, így amit én hatodik megállónak számolok, az már a nyolcadik. 

Igaz, eddig sem minden buszon volt ott a közlekedésbarátok által csak "titkárnőnek" hívott géphangos bemondás, tehát az esélyegyenlőség azt kívánja, hogy mostantól egyiken se legyen. A metrót meg a HÉV-et mand továbbra is bemondja, mert azokat a legnehezebb észrevenni és megjegyezni, olyan sok van belőlük. És emiatt persze a bemondógépeket ugyanúgy karban kell majd tartani, mint eddig, hiszen kicsit továbbra is használva lesznek. De legalább kevésbé kopnak az elektronok benne...

És a legszebb: mondjuk azt, hogy kimondottan az utasok akarták így!

Holnap meg mondjuk azt, hogy szintén ők akarnak pályahibák miatt tovább lassuló villamosokat, a buszok további spontán ritkulását, és még több agresszív ellenőrt! Hiszen köztudott, hogy a BKV maga a megtestesült kívánságműsor! Ebből én már azt is sejtem, ki lesz az új vezérigazgató: maga Dévényi Tibi bácsi, a Három kívánságból!