A mai napot a beton bűvöletében töltöttük: először a négyes metró Bocskai úti állomásának építését látogattuk meg az Urbitális Majális című amúgy remek, de szörnyűségesen alulreklámozott programsorozat keretében, majd megnéztük a gellérthegyi Gruber József víztározót. Mivel kiskorom óta az építkezések, építőgépek és épületszerkezetek bűvöletében élek (hamarabb láttam markolót és buldózert, mint mondjuk lovat), nagyon tetszett, hogy be lehetett ilyen helyekre tekinteni. Még a négyes metró építését is érdekesnek tartottam, holott nem vagyok éppen a rajongója a projektnek. A víztározót pedig azóta látni akartam, amióta apuék a hetvenes évek végefelé, nagyihoz menet a Hegyalja úton autózva elmesélték, mi épül-épült oda a hegy belsejébe. Tudniillik ez:
Ezt a földöntúli kinézetű oszlopcsarnokot annak idején valami videóklipben is láttam, de most nem csak élőben tehettem meg ugyanezt (egy elzárt folyosó üvegablakain keresztül), hanem az építéséről is megtudhattam ezt-azt. A fene se gondolta volna, hogy egy víztartályt ilyen nehéz megtervezni - csuda áramlástani dolgok alakították ki a két medence zongora alakját, és az oszlopok íveit; jó ha a felét érteni vélem. Remélem, egyszer majd a többi gellérthegyi földalatti dolgot is meg lehet nézni, ott is vannak víztározók, csőalagutak, források, és ki tudja, mik.
Kifele jövet még játszottunk egyet: négyfajta vizet kellett megkóstolni, és megmondani, melyik közülük a csapvíz. Sikerült, úgyhogy kaptam jutalomcsokit :)
Ez megy most