A múltkor eposzi jelzőt kerestem volna Budapestnek. Lett volna egy jelöltem, de nem igazán pozitív: "foghíjas". Bár a foghíjtelkek száma csökken, főleg a szem előtt levő helyeken (leszámítva a Baross teret, melynek Józsefváros felé eső oldala továbbra is úgy néz ki, mintha most ért volna véget a város bombázása), másfajta foghíjakat is találhatunk. Nem üres telkeket, hanem olyanokat, melyeken a környezetbe nem illő építmények állnak. Vagy valami olyasmit csinálnak, ami hasonlít az állásra:

Ez a falusias kompozíció a Margit utcában omladozik két, amúgy nem kimondottan új bérház közt. Az látszik, hogy valószínűleg már száz éve is a lebontás volt a neki szánt sors (a beépítettség vonala az újabb házaknál már előrébb húzódik, illetve az utcával is más szöget zárnak be), de valahogy megmaradtak. Nem, nem gondolom, hogy pusztán attól, mert régiek és megmaradtak, meg kéne tartani őket (főleg, mivel gyakorlatilag romokról van szó), de azért valahol vicces, hogy pont a Rózsadombra felvezető út mentén ennyire így bírtak maradni. Kicsit feljebb is vannak földszintes, urbánus idők előtti épületek, de azok - állapotuknál és annál fogva, hogy többen vannak (felülről jöve az itt baloldali bérház tűnik oda nem illőnek) - inkább jópofa zárványnak tűnnek, mint ez az udvar...