A YouTube-on - többek közt "Crash landing" címmel is - lehet telálkozni egy videóval, ami számomra nem kicsit volt megdöbbentő. Egy Il-62-es típusú, négyhajtóműves, szovjet gyártmányú utasszállítót láthatunk rajta, amint meglehetősen kecsességmentesen lehuppan egy mezőre:
Nem tűnik normálisnak a leszállás, pedig nem a véletlennek köszönhetően került rá sor: 1989-ben az akkor még létező NDK nemzeti légitársasága, az Interflug (kedvenc légitársaság-név gyerekkoromból) ajándékozta a gépet Stölln városának, a siklórepülés úttörőjének, Otto Lilienthalnak az emlékére, aki 1896-ban e városka környékén szenvedett halálos balesetet. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, az illetékesek szerették volna, ha a gép még az NDK teljes széthullása előtt odaér, ezért szétszerelés és közúton szállítás helyett légi úton vitték oda. Hogy csak egy rövid, füves vitorlázóreptér állt a rendelkezésükre, az se jelentett gondot...
Egy körülbelül 160 fős utasszállítóról beszélünk, melynek a normál leszállótömege is száz tonna felett van, elvileg két és fél kilométeres leszállópálya kellett volna a biztonságos megálláshoz. Az Interflug típusfőpilótája kiszámolta, hogy ha elhagynak minden biztonsági tartalékot, akkor mennyi kell. Még mindig több, mint a rendelkezésre álló 900 méter :) de azért megcsinálták:
Végül 1989. október 23-án (amikor mi azért nem annyira az NDK felé figyeltünk), több próba-áthúzás után, mentők, tűzoltók és spotterek jelenlétében landoltak a kicsivel kilométer alatti hosszúságú placcon. Jó sokáig fennhagyták az orrát, hogy lassuljon, csak aztán engedték le - ekkor a futók valószínűleg alaposan elkezdték beásni magukat a talajba. Kicsit biztosan zörgött, de végülis nem volt feltétel, hogy repképes maradjon a gép :) Az igazán látványos rész a sugárfordítók bekapcsolásakor következett: annyi földet fújt visszafelé a még működő két hajtány, hogy a gép szinte teljesen eltűnt a porfelhőben. A fentebbi videón időnként mutatnak egy teljes frászban levő hölgyet, ő a kapitány neje. Úgy tippelem, ő jobban izgulhatott, mint a kedves férje, de ha meggondoljuk, volt is némi oka rá...
A gép azóta is ott van, meg lehet nézni: Lilienthal-múzeum van benne, illetve házasságkötő terem. Az NDK egy évvel a landolás után már nem létezett, Heinz-Dieter Kallbach kapitány viszont később se lett félős gyerek: 2000-ben egy Boeing-ot vitt, amikor egy őrült betört a pilótafülkébe, és mindent/mindenkit rúgva-vágva megpróbálta a gépet lezuhanásra bírni. Nem jött össze neki, a személyzet és az utasok több percnyi verekedés után eltávolították az ön- és tömeggyilkosjelöltet, a kapitány pedig repedt bordákkal és zúzott állkapoccsal is biztonságosan tette le a gépet. Azért a világ sosem teljesen kerek: pár évvel később egy interjúban a repülési biztonság kapcsán beszólt a légitársaságnak, ahol dolgozott, ezért kicsivel a nyugdíj előtt kirúgták. Azóta csak kisebb madarakat vezet, bár ha meggondolom, 70 évesen DC-3-ast vezetni se lehet rossz hobbi :)
Ez megy most