Valamikor hónapokkal ezelőtt elkezdtem Felső-Sziléziáról írni, aztán valahol félbeszakadt a dolog; most folytatnám. Amennyire emlékszem, Gliwicével hagytuk abba, a várossal, ahol a II. világháború elkezdődött. A következő nagyváros kelet felé vezető utunkon a száznyolcvanezres Zabrze volt, az első villamos pedig, amit levadásztunk, ugyebár ő:

Egy kicsit már írtam a városról 2008-ban, de az csak a kelet-nyugati főútvonalon látottakról szólt, hiszen ott haladtunk végig villamossal.

A 2012-es látogatásnál szintén ide érkeztünk meg (bár ezúttal gumikeréken), és most is a síneket követtük, de ezúttal a felső-sziléziai villamoshálózat egyik szárnyvonalának kiágazásánál...

... (nagyjából) dél felé fordultunk. Persze nem kell olaszországi szintű turisztikai élményeket várni ettől a bejegyzéstől, nem a világ nyolcadik csodáját láttuk két kanyar után, csak egy közepesen leépült iparvárost, de például az itt látható víztorony (egy kórházhoz tartozik) miatt szerintem már önmagában érdemes lett volna befordulni ide :)

A középületek jellegzetesen "németesek", ez itt például vélhetően valamilyen bíróság lehet. Csak magát az épületet és az előtte parkoló autókat nézve szerintem német várost tippelne akárki, és ennek persze van alapja, hiszen a terület csak 1945 óta tartozik Lengyelországhoz, sőt: 1915-től a Hindenburg O.S. névre hallgatott.

Ami furcsának tűnt, az az volt, hogy a meglehetősen nagyvárosias közegben a villamos egyetlen sínpáron járt mindkét irányba - és az a sínpár se volt túlzottan jó állapotban :-/ Az autóforgalom erős volt, és buszt is rengeteget láttunk, ráadásul mind újabb és korszerűbb volt a villamosoknál, szóval az összkép tujamániásként elég lehangoló volt. Vajon egyszer itt is elvágják a tuját, vagy felújítják és túléli?

Ezzel együtt, az általunk látott utcák még mindig sokkal jobb állapotban voltak, mint mondjuk Bytomban, és az élet is nagyobb volt. Tulajdonképpen pedig klassz, hogy ezek a homlokzatok így megmaradtak, nem?

És már megyünk is tovább Katowicébe... majd!