Sienából a dóm és az óváros panorámáját már megmutattam, de ez a hely igazán megérdemel még (legalább) egy bejegyzést, úgyhogy kicsit visszatérek a családi útibeszámolós stílushoz.

Az ókorban alapított város jelentősége a közeli Firenzével vetekedett, de a történelem úgy hozta, hogy a folyamatos belharcok, felkelések és háborúk miatt a XVI. századra alul maradtak a nagy vetélytárssal szemben. Talán pont az alárendelt szerep miatt a város fejlődése megállt, lényegében nem változott a XII-XIII. század óta, így kész időutazás az utcáin sétálni. A homlokzatokat persze időnként frissítették, de Siena alapvetően megmaradt középkori nagyvárosnak:

Hasonló homlokzati elemeket Budapesten is láthatunk (legszebb példája talán a Batthyány-palota az Oktogonnál - ami tulajdonképpen egy firenzei palota másolata), de elképzelhető, hogy ez a ház a képen pár száz évvel öregebb itthoni testvéreinél :)

A Piccolomini-család (zseniális hangzású név!) palotája nem mai darab (a XV. és XVI. század fordulóján épült), és még igen látványos példája a firenzei reneszánsz palotaépítészetnek. A kváderezett homlokzatú budapesti bérpalotákhoz képest a legfeltűnőbb különbség, hogy valahogy minden körülbelül másfélszer nagyobb rajta - a szűk utcában pedig különösen monumentálisnak tűnik.

A Piccolomini-család két pápát is adott a katolikus egyháznak (II. és III. Piusz), ezt jelképezi a két pápai tiarás címer. Egyébként nekem nagyon bejön ez a firenzei városi palota dizájn, szóval nehogy valaki azt gondolja, hogy fikázom a budapesti neoreneszánsz, eklektikus, historizáló, tudomisénmilyen épületeken megjelenő hasonló elemeket!

Itt balra volt egy kis csalás: a Palazzo Salimbeni ugyan a XIV. századból származik, de a homlokzatát a XIX.-ben építették át neogótikus jellegűre. Amúgy a világ legrégebb óta folyamatosan működő pénzintézetének a székháza - mert hát errefelé nem csak a házak tartósak :) Tőle jobbra a Palazzo Spannocchi látható, ez az épület is az említett bank tulajdonában van.

Ez itt a Piazza Tolomei, a város legöregebb magánépülete. A XIII. század elején építették, aztán 1267-ben egy politikai csatározás során megrongálták, 1277-ben leégett, de újraépítették, hogy aztán 1798-ban egy földrengés megint komolyan megrongálja. Szerencsére ezután is felújították, és ma is büszkék rá.

És a végén egy gonosz gondolat: a város tele volt csupasz téglafalakkal, sokszor láthatóan úgy, hogy még látszott a vakolat maradványa. Lehet, hogy ez lenne a leromlott homlokzatú budapesti házak lehetséges menekülési útvonala? Egységes felületre kell kaparni a falat, leantikolni, és némi propagandával megtámogatva (a romkocsmák mintájára) mindenki a csodájukra járhatna ;)