A múltkori feldolgozásos-átdolgozásos bejegyzés farvizén itt van még néhány olyan sláger, amit nem feltétlenül az első előadója tett híressé...

1987 egyik legnagyobb slágere a Pet Shop Boys Always on My Mindja volt (akinek van ideje, nézze meg a legelejéről a videót - hát... fura!). Gyakorlatilag a csapból is ez folyt, és emlékszem, még a Petőfi Rádió "Reggeli csúcs" című adásában is azt elemezgették, hogy hol hallották ezt a számot korábban. A legkézenfekvőbb felvetés Elvis Presley volt, aki '72-ben slágerlistás volt egy szirupos verzióval, de valahogy eljutottak Schubertig vagy Johann (esetleg Richard) Straussig (aki emlékszik vagy tudja, hogy mi volt a konkrét mű, írjon!). A szám legeslegelső kiadása azonban Brenda Lee nevéhez fűződik:

Emlékszünk még a Tiffany-féle I think we're alone now-ra, ami az "Így jártam anyátokkal" című sorozat Robin Sparkles karakterét ihlette? Pár héttel a Pet Shop Boys iménti slágere után borította el a slágerlistákat - és a Sky Channel műsorát, ami épp akkoriban jutott el kis hazánkba. Naszóval, naná, hogy ez is feldolgozás volt:

A következő videóba én is csak most, a bejegyzés készítése közben akadtam bele; nem tudtam, hogy feldolgozásról van szó, de akkora meglepetés volt, hogy úgy érzem, ide kell tennem:

Azért az kemény, hogy az MTV-generáció pre-"girl power" himnuszát eredetileg egy pasi írta a hetvenes évek végén, újhullámos stílusban :D És ha már keménység: az Anthrax egyik legnagyobb slágere, az Antisocial egy francia banda szerzeménye:

Ez persze közismert tény - már ha egy olyan rétegzenét játszó együttes, mint az Anthrax kapcsán lehet közismertségről beszélni - de valamivel le kellett zárnom ezt a bejegyzést :) Amúgy a gitárszóló jobban szól ebben, nem?