A múltkori fotóséta nem fejeződött be a Kossuth Lajos téren, mert a kupolamagasságban kavargó köd nem korlátozta magát a pesti oldalra:
Rettentő jól nézett ki, ahogy a palota helyét csak sejteni lehetett - mivel hosszabban exponáltam, a fénykép kicsit többet is lát, mint a szem. Érdekes az erődítések és a Várkert Bazár kivilágítása közt feszülő ellentét, hatásos.
A Lánchíd fölötti partszakaszról már tényleg nem látszott a palota, csak néha bukkant ki egy-egy homályos folt a sötétségből.
Bár tudtam, hogy csak ugratnak, kiskoromban imádtam azt a szöveget, hogy az Alagút azért van, hogy rossz időben bele lehessen tolni a Lánchidat. Ha létezik steampunk párhuzamos dimenzió, ott biztos tényleg ilyenre építették :)
Nappal csak a korlátok és a járda foghíjait vettem észre, az nem tűnt fel, hogy a pilon kapuzatának kövei is milyen megviseltek helyenként. Mondjuk ez a híd még kopottan is lenyűgöző.
Nem pezsgőfürdő: ezt kapja az ember, ha hosszabban exponál a vízre. Nem tudom, miért csináltam ezt a képet, és azt se, hogy miért tetszik :)
A végén azért csak haza kellett menni, mert belém fagyott a lélek - itt szálltam fel a dél fele menő 2-esre, és az se volt baj, hogy nem jött rögtön. Az Eötvös téri a világ egyik legszebb panorámájával rendelkező villamosmegállója: még ebben a ködben is volt mit látni onnan!
Ez megy most