St. Pöltenen eddig mindig csak átutaztam, ideje volt egyszer meg is állni. Na nem a belvárosban, hanem az osztrák szövetségi vasutak kocsi és dízel főműhelyében. A "kis sárga sínizét" már mutattam itt a blogban, de őszintén szólva nem ő volt a leglátványosabb résztvevő, hanem ez a gőzös:

Gyakran szoktam morogni, hogy mennyire nem előnyös a magyar gőzösökre jellemző fekete festés, mert nem lehet eléggé kivenni a részleteket, ráadásul nehéz őket fotózni. Mennyivel fotogénebb egy ilyen festés, mint ez itt lent, nem? 

A St. Pöltenben látott masina, és a Füstiben fotózott zöld jószág ugyanahhoz a típushoz tartozik: a k. k. priv. Südbahn-Gesellschaft / cs. kir. szab. Déli Vaspályatársaság 109-es sorozatához. A Magyarországon maradt, 1917-es gyártású 109,109-es a cég által nálunk használt zöld színben tündököl ma is, míg ...

... az 1912-es gyártású 109.13-as az osztrák területen használt feketét viseli. Nyilván más különbség is van a két üzemképes öregfiú közt, de nem értek hozzá, marhaságokat meg nem akarok írni.

A rövid szerelvény a telep bejárata és a kocsijavító csarnok közt ingázott, ami valószínűleg nem jelentett túl nagy megterhelést a gépnek. A nap végén viszont vissza kellett menni a strasshofi múzeumba, és az út előtt a személyzet nekiállt olyan dolgokat csinálni, amelyekről eddig csak olvastam: csúszófelületeket dörzsölgettek, csavarokat húztak meg, szelencéket töltöttek fel. Fantasztikus dolog egy gőzmozdony, de azért van vele munka!

Idén ez már a sokadik külföldi gőzmozdonyom volt, de őszintén szólva még nem untam meg őket, és erősen remélem, hogy jövőre még többel összefutok :)