Korábban többször jeleztem, hogy nem tartom elfogadhatónak a MÁV méretét és szolgáltatását az ország méretéhez és működéséhez képest. Sőt, egy raklap pénzt elvonatoztam csak azért, hogy megnézzem, merre (és hogyan) járnak azok a vicinálisok, amiket egyes vasútbarátok oly nagyon védenek. Úgy találtam, hogy egy részük helyett vélhetően tényleg olcsóbb lenne a maradék kevés utasnak inkább saját kocsit venni (amint azt egyszer valaki felvetette). És bár éreztem, hogy nem a megfelelő listából dolgoztak a tavaszi megszüntetési hullámkor, azt mondtam, hogy valamit tényleg változtatni kellett, mert az nem megy, hogy a XIX. század végének gazdasági kalandorai által a habokra felépített, és már az 1920-as évekre csődbe ment, majd a MÁV által kényszerből átvett egykori helyiérdekűek minden áron való megtartását a jövő útjának tüntetjük fel. Mert hát a vasút tömegszolgáltatás, tehát ott éri meg fenntartani, ahol van tömeg - és ez sok mellékvonalon nincsen, maximum akkor, amikor éppen tiltakozni meg fotózkodni kell. Meg amúgy is, az ország nem játékvasúti terepasztal, nem szabad pusztán érzelmi kérdést csinálni az egészből: a vonat arra menjen, amerre igény van rá, és ne arra, amerre már van sín!
Néhány hete aztán bedobták a köztudatba az újabb vonalbezárásokat. A politikusok rögtön mindenféle furcsaságokat kezdtek mondani, ettől azt vártam, hogy a lista mérete csökkenni fog. Erre mit csinált? Nőtt. 21 vonal helyett immár 38-ról van szó. Gyakorlatilag mindent beleöntöttek a kondérba, aztán majd a helyiérdekeltségű politikusok kiszemezgetik, hogy mit tudnak megvédeni, és mit nem akarnak. Utasszámokról, eljutási időkről (és minőségről!), valódi alternatívákról vélhetően maximum a margón lesz majd szó. Az eredmény valószínűleg az lesz, hogy néhány helyen forgalmas járatok szűnnek majd meg, másutt viszont megmaradnak a pár utast mozdonyvezető+kalauz felállásban kiszolgáló szellemvasutak. Vasutast nem bocsátanak el, a járművezető nem fog a költségek csökkentése érdekében jegyet adni, mert annál büszkébb, az állomásokon pedig minden két-három órában egyszer piros csákóban fogják "meneszteni" a vonatokat, mert a XXI. században nálunk még mindig a piros tárcsától indul a vonat, és nem azért, mert a vezető gázt ad (menetet kapcsol). Fél év múlva majd lesz újabb sztrájk a fizetésemelésért, amitől a MÁV költségei nőni fognak, és eközben még annak is örülnünk kell, hogy végülis nem tesznek teljesen keresztbe az ütemes menetrendnek, csak lassítják a terjedését.
Röviden úgy is fogalmazhatunk, hogy mindenkinek rosszabb lesz, és ez aztán majd megint elő fogja segíteni, hogy ne kezdődhessen érdemi reform, de még érdemi párbeszéd se. Igaz, még csak húsz-huszonöt évvel vagyunk lemaradva attól, ahol tartanunk kéne...
Ez megy most