A minap vettem észre, hogy pár lámpaoszlopon új megoldással kísérletezik valaki, a vadplakátok leküzdése érdekében. Ugye ezek azok, amiket diákmunkások és egyéb megfoghatatlan elemek ragasztanak mindenhova oda, ész nélkül, ipari mennyiségben. Az oszlopokra való ragasztás azért különösen kellemetlen, mert a plakátok leszedésével az oszlop festéséből is lejön egy-egy réteg. Az így keletkező folton bemegy a víz (pára), és tovább erodálja a festést, majd az előbukkanó fémfelületet. A végén aztán az oszlopok olyan egy méter nyolcvan magasságig úgy néznek ki, mintha leprásak lennének, lásd baloldalt. Remekül bírnak az utcák kinézni ilyen sebhelyes lámpa- és felsővezetéktartó oszlopokkal :(

Jobboldalt egy direkt (már ha jó a tippem, és tényleg direkt) "rücskösre csinált" oszlopot láthatunk: ezen talán nem tapad meg olyan könnyen a plakát, hiszen csak kis felületen tud közvetlenül érintkezni vele. Kérdés persze, hogy ezt kicselezi-e, ha a t. Oszloprondító Plakátragasztó (tisztára úgy hangzik, mint egy Pom-pom mese hőse, nem?) ipari mennyiségű ragasztót löttyint az oszlopra, és abba tunkolja bele a nyomorult plakátját. Remélem nem, sőt, remélem, hogy ki se próbálják ezt, mondván, túl sok ragasztó kellene hozzá. Eléggé felháborítónak találom ugyanis, hogy valaki gazdasági előnyhöz jut engedély nélkül, az okozott kárt meg fizethetjük meg újra és újra.

A megoldás mindenesetre (szerintem) sokkal esztétikusabb, mint a német nyelvterületeken látható, amikoris drótkerítéssel tekerik be az oszlopokat, szintén azért, hogy minimalizálják a lehetséges tapadófelületet. Egy hátránya van azért a rücsöknek is: nem jó érzés lendületből nekitámaszkodni az oszlopnak :)