Nagyon ki vagy, doki? - Doctor Who Magyarországon
Dr. Who – barátainak (és ellenségeinek) egyszerűen csak „a Doktor” - egy földönkívüli, ám meglehetősen emberszerű időutazó, aki életének kilencszáz évéből körülbelül negyvenet a BBC-n töltött, mint a legrégebb óta futó sci-fi-sorozat főszereplője. Mifelénk sajnos nem nagyon ismerik őt, de ez nem feltétlenül kölcsönös. Történetünk akkor kezdődik, amikor a Doktor egy fura véletlen folytán Magyarországon landol tér-időgépével, a TARDIS-szal, mely elromlott álcázóáramkörei miatt pont úgy néz ki, mint egy rendőrségi telefonfülke az ötvenes évek Londonjából.
A Doktor és hű útitársa, Rose Tyler a TARDIS előtt álltak, és kicsit értetlenül nézték az őket körülvevő világot. Mindenfelé rozsdás sínek húzódtak, de vasúti kocsit sehol sem láttak. Már a második évadjukat töltötték együtt a képernyőn, de ez volt a legbénább díszlet, amit valaha láttak. Legalábbis Rose ezt gondolta, mert a Doktor még jól emlékezett a második évad egyik részére, melyben Moorgate metróállomás mellékhelységében ugráló, zöldre festett statiszták játszották az ellenségeit. Na, az tényleg gáz volt. Mindenesetre ő még kicsit ismerkedett volna a környezettel, de Rose megtörte a csöndet.
-Doktor, biztos jó ötlet volt a Google keresőfelületét összekapcsolni a TARDIS vezerélésével?
A doktor vállat vont:
-Mai tudásunk alapján nyilván nem, de ott és akkor annak tűnt. De nem is az összekapcsolás volt a baj, hiszen a Google csak egy emberek által készített program, tehát jól kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Amit nyugodtan kihagyhattunk volna, az a „Jó napom van”-gombra való kattintás. Az ember ne húzzon húszra lapot!
-Úgy mondják: tizenkilencre.
-Igazad van, mindig elfelejtem, hogy még a kártyajátékok decimalizálása előtt vagyunk!
Rose nem is akarta tudni, miről beszél barátja, inkább elővette fényképezőgépét. Újabban minden meglátogatott helyet lefényképezett, és ezzel a szokásával a jelek szerint nem most szándékozott szakítani. Közben azért volt ideje egy újabb kérdést feltenni.
-Miféle bolygón vagyunk?
A Doktor felnézett a levegőbe:
-A zöldesszürke égből úgy sejtem, hogy vagy a Jacondán, vagy a Zeoson, vagy…
Hirtelen egy erőszakos hang dörrent rájuk:
-HÉ, MAGUK! VAN FOTÓZÁSI ENGEDÉLYÜK?
A Doktor szerepéből kiesve fejezte be a mondatot:
-… vagy Budapesten.
-Az az a bolygó, ahol a kutyáknak nincs orra?
-Nem, az a Barcelona bolygó. Ez itt Budapest, a város.
-…
-A Föld nevű bolygón.
-Ja!
A kék ruhát és piros csákót hordó emberke megint rájuk ordított:
-AZONNAL HAGYJANAK FEL A FOTÓZÁSSAL, MERT RENDŐRT HÍVOK!
-Kedves uram, már megyünk is vissza a járművünkbe, és…
-ARRA NEM MEHETNEK, AZ ÜZEMI TERÜLET!
A Doktor vállat vont, és elindult a másik irányba, közben pedig lazán hátraszólt:
-Gondolkoztam, Rose, és szerintem inkább arra menjünk. Majd később visszajövünk a TARDIS-ért.
-Jó, csak még lefényképezem ezt a fura fazont…
Kint az utcán hagyták abba a futást.
-Doktor, biztos benne, hogy nem szlitén volt?-lihegett Rose.
-A TARDIS szondái nélkül csak sejtésekbe bocsátkozhatok, de szerintem nem. A szlitének nem szellentenek ilyen büdöset.
-De miért nem volt szabad fotóznom? Valami katonai létesítményben értünk földet?
-Nem, ez csak egy elővárosi vasútállomás volt. Azokat jobban vigyázzák, mint a katonai létesítményeiket.
-Miért?
-Egyes vélemények szerint unalomból, mert vonat óránként csak kétszer van, és a köztes időben is kell valamit csinálni. Mások szerint azért, mert így az illetők úgy érezhetik, hogy valami fontosat csinálnak.
-És szerinted?
-Szerintem nem kell minden mögött értelmet keresni. Furák ezek a magyarok, ennyi.
-Emlékszem, a történelemtanárunk, Mrs. Connely férje is magyar volt. Néha bejött hozzánk, és mesélt arról, hogy milyen rossz neki, hogy eljött otthonról, és most nem tud hazamenni a Vasfüggöny miatt.
A Doktor arrébrúgott egy követ.
-Azért nem kell mindent feltétlenül elhinni. Több barátom állította, hogy a Vasfüggöny az emigráns magyarok találmánya volt, hogy a rokonságuk ne tudjon utánuk jönni. Az mindenesetre tény, hogy amióta felszabadultak, mindent megtesznek azért, hogy ismét mindenkitől elszigetelődjenek.
-És akkor most mit csináljunk?
-Nézzünk körül, ha már itt vagyunk! A TARDIS-ba úgysem tudnak bejutni, tud az vigyázni magára.
Mivel jobb nem jutott eszükbe, felszálltak egy nagy kék buszra, ami épp jött. Rázós utazás volt, persze nem annyira, mint amikor a Raxacoricofallapatoriuszról kellett elszökni – de majdnem.
-Doktor, ez jó nekik?-kérdezte Rose, amikor látta, hogy a körülöttük állókat kicsit sem zavarja, hogy egy-egy kátyú a plafonig dobja őket.
-Úgy néznek ki, mint akiket zavar a zötykölődés?-vont vállat az az utolsó Idő Lord-Tudod Rose, itt elég rossz az egészségügyi ellátás, a helyiek ezért igyekeznek ezt úgy ellensúlyozni, ahogy csak tudják. A kátyús utakkal például a vese- és epekő-képződést akadályozzák meg.
-Te most ugratsz engem!
-Nem, ez egy kátyú volt.
-Nem ismerek rád! Ennél sokkal kisebb emberkínzásokat is forradalmak kirobbantásával állítottál meg, most meg nem csinálsz semmit?
-Nézd, egy dolog a kibembereket megállítani, és egy másik a magyarok sorsán fordítani. Tudod… -a Doktor habozott, hogy folytassa-e, de Rose tekintete azt sugallta, hogy most már nem állhat meg:-Szóval azt mondtam, hogy a fajunk a Dalekekkel vívott háborúban pusztult ki. Nos, ez csak részben volt igaz, mert tényleg sokan odavesztünk akkor. De majdnem ennyien haltak meg akkor, amikor ezt a népet akartuk megvédeni a törökök támadásától.
-Törökök? Ja, akiktől az a Tarkan jött!
A Doktor megint elhatározta (sokadszorra), hogy egyszer vesz egy történelemkönyvet Rose-nak, de azért folytatta.
-Igen, jött hatvanezer Tarkan, és két dal között nyilaztak meg ágyúztak piszkosul. Mi megpróbáltuk feltartani őket, amíg odaér a magyar sereg. De nem ért oda a megbeszélt csatahelyre, mert az alfőnökeik kitalálták, hogy majd a többiek harcolnak, ők addig védik a hátországot. Gyakorlatilag a fele sereg volt csak ott, mert a többiek azon versenyeztek, hogy melyikük tud később odaérni. Szerencsétlen királyuk meg belefulladt egy patakba, miközben menekülni próbált.
-Egy patakba? Miért nem húzták ki?
-Megpróbálták kihúzni, csak közben a mellkasán álltak.
Rose egy kicsit gondolkozott ezen.
-Beszéljünk inkább valami másról!
A busz másik végéből kiabálás hallatszott. Valaki felsírt, megint mások az ablakon át menekültek.
-Na, ettől féltem.-morogta a Doktor-Ellenőrök.
-A Jégharcosok ellenőrei?
-Nem, a közlekedési vállalaté. Azt hallottam, hogy akinek nincs jegye, azt dezintegrálják.
-És nincs jegyünk? Miért nincs ezen a buszon jegyautomata?
Az ellenőrök egyre közeledtek. Közben megbüntettek három nyugdíjast, illetve ledobtak a járműről két terhes asszonyt. A Doktor feszülten nézte őket, és megrázta a fejét:
-Kettőt kérdezz és könnyebbet! Szerencsére felkészültem erre.
Két üvegecskét vett elő:-Öntsd magadra a tartalmát!
Rose beleszagolt a fiolába.
-Te, ez rohadt büdös!
-Ne félj, húsz perc után magától elmúlik!
A lány fintorogva locsolta magára a párlatot. A büdöstől a mellettük levő kettős ülés rögtön meg is üresedett.
-Dobjuk le magunkat!-adta ki az ukázt a Doktor. Egyik lábát felrakta az előttük levő ülés támlájára, közben a kezében tartott szónikus csavarhúzóval a monogrammját kezdte az ablakba vésni. Rose-nak nem jutott jobb az eszébe, így köpködni kezdett, közben a „Girl from Ipanema” című ezeréves slágert énekelve hangosan.
Az ellenőrök úgy mentek el mellettük, mintha észre se vették volna őket.
-Tudtam, hogy be fog válni!-húzódott jellegzetes vigyorra a Doktor szája.-Bármilyen álcázóberendezésnél jobban lehet használni az itteniek szenvtelenségét és nemtörődömségét!
Dr. Who, a Doktor, a Dr. Who logó, illetve az egész Dr. Who világ (C) BBC
Doctor Who, Rose Tyler, TARDIS, and all associated names, titles, trademarks, photographs, and screen images are copyright © by the British Broadcasting Corporation. No infringement is intended upon the rights of the BBC by the fair use of the pictures, or any holders of any copyright referenced herein.
Google és "Jó napom van" gomb (C) Google
Ez megy most