A héten egyik reggel hajnali ötkor keltem, hogy Almár Ákos hathatós segítségével hazahozzak egy cirka ötven kilós fémtárgyat Angyalföldről. Őróla van szó:

Biztosan van, aki nem ismeri fel: "ő" egy UV villamos kontrollere, azaz az a szerkentyű, aminek a kurbliját tekergetve a vezető ki-be kapcsolgatja az ellenállásokat a hajtómotorok... na, ez talán megint zavaros (technikainak pongyola, pongyolának viszont túl technikai - elnézést, kedves villamosos olvasóim, de nem csak villamosos olvasóim vannak, és szeretném, ha ők is értenék, miről van szó:) - szóval ezzel gyorsítja-lassítja a vezető a szekeret. Még nincs helye, ezért kint áll az erkélyen, alaposan nejlonba öltöztetve, de azért nagyon örülök neki. Tulajdonképpen nincsen haszna, de gyerekkorom óta szerettem volna egy ilyet. Eredetileg persze egy egész villamost akartam a kertembe, de mivel nincs kertem (se keretem, hogy legyen - akár kertem, akár villamosom), meg kell ennyivel elégednem. A fedőlapja egyelőre három ideiglenes csavarral van odafogatva, hogy ne essen le, a nagyobbik tekerenyűt (miszerint nagyszabályzó) pedig nem erőltettem rá a tengelycsonkra, csak annyira, hogy mozgatni tudjam. Szépen csattog-kattog, én meg örülök neki :) A története egyszerű: hónapokkal ezelőtt írtam egy levelet a BKV-nak, hogy szeretnék venni egyet, nemrég visszaírtak, hogy most szó lehet róla. Árat mondtak, bementem az Akácfa utcába, aláírtam, kifizettem, aztán elhoztam az angyalföldiújpesti remizből. Köszönöm nekik, hogy foglalkoztak velem, nekem tényleg örömöt okoz ez a szerkezet.

A címben kütyükről van szó, többes számban, de a képeket látva talán sokaknak már le is esett, miről lehet szó: igen, megint van fényképezőgépem. Ennek is örülök! 

PS: El is felejtettem, márpedig biztos lenne, aki megkérdezné: a kontroller a műszakosok szerint a 3270-es pályaszámú UV-ból lett kiszerelve.