Az világos, hogy vannak "álom-klisék", mint például a felfelé menet megállni nem akaró felvonófülke, mely azzal fenyeget, hogy szétnyomódik velünk együtt a liftakna tetején. Vagy az, hogy valami borzasztó dolgot látunk, sikítani akarunk, de nem jön ki egy hang se a torkunkon. Most arra lennék kíváncsi, vajon másnak is vannak-e állandó helyszínei álmában.

Nekem az egyik ilyen állandó helyszín egy speciális Budapest, ahol az M3 kivezető szakaszának és az Amerikai útnak a kereszteződésétől indul kifele egy sugárút, ahol két, még mindig UV-val közlekedő villamosvonal jár (szinte hallom, ahogy édesanyám most felsóhajt: "tudtam, hogy agyára fog menni a sok villamosozás":). Az egyik villamos egyenesen kimegy Újpest magasságáig, ahol egy olyan körút keresztezi, ami tisztára olyan, mint a bécsi Gürtel a Südbahnhofnál. A másik félúton elkanyarodik Pesterzsébet felé, hogy aztán az Andor utca elején végződjön. Van egy közbenső végállomása, ahonnan egy busz megy délkelet felé, egy sziklás hegyvonulatig, ami Pestszentimre és Ferihegy között van. Van rajta egy szurdok, amin ha az ember végigautózik, akkor eljut egy Bruck an der Leitha jellegű helyre, ahol Nohabok vontatta S-Bahnok járnak. Ha viszont elmegyünk Pesterzsébetig, ott földutak szegélyezte lakótelepen kavargunk. A villamos egy kanyargós hídon megy át Budára (Csepel-sziget, mint olyan, nincsen), ha viszont északra megyünk HÉV-vel, akkor a Soroksári út mentén hajógyárakat találunk, illetve üdülőket. Ha még tovább megyünk északra, akkor a Szabadság híd hol megvan, hol éppen csak építik, ezért nehéz átmenni a Gellért térre, ahol a bútoráruházas ház helyén egy tizenöt emeletes barokk bérház található, ahol néha lakom. Néha viszont nem oda térek aludni álmomban, hanem néhai nagymamám lakásába, ahol mindig attól félek, hogy valaki hazajön, és elküld onnan (?!). Ha a Kálvin tér felé indulunk, a Kiskörúton jár a 7-es busz, a Nemzeti Múzeum mögött pedig egy nagy hurokban fordul a 31-es és a 9-es villamos. A Rákóczi úton is jár a 7-es busz azért; ott az a nagy varázslat, ha a Blahán a Népszínház utca felé elindulunk, mert ott egy hatalmas tér nyílik, ahol egy katedrális áll. Ha továbbmegyünk, akkor viszont elérünk a Baross téri Nyugati pályaudvarhoz, ami igazából három fejpályaudvar egybeépítve, de én főleg csak a kelenföldi vonatokra szoktam felszállni. Vannak még más visszatérő helyszínek is, például a tíz kilométer hosszú Vörösvári út, ahol néha repülőgépek szállnak le, a még meglevő téglagyárak a Hármashatárhegy tövében, a még mindig keskeny Árpád híd, vagy a Margit híd, melynek pesti hídfőjében megáll a Kisföldalatti, de ezek ritkábban szerepelnek.

Havonta egyszer-kétszer járok ezen a speciális Budapesten, bár persze minden alkalommal vannak kisebb-nagyobb változások az utcákban és villamosvonalakban. Jellemzően története is van ezen álmoknak, amit el szoktam felejteni, csak a helyszínek maradnak meg. Másnak is van ilyenje?

Amúgy mára virradóan valami oltári hülyeséget álmodtam: romantikus titkosügynök voltam, akit Ewan McGregor játszott (hhe?!), és akit munkaadójának szerelme elleni cselszövései betyárrá tettek, aki egy nagy hegyről irányítja betyárcsapatait. Villamos nem volt az álomban, volt viszont kisvasút, ami egy korábbi álmomból volt ismerős, akkor Illés barátommal utaztunk rajta...