Néha szeretem eljátszani, hogy komolyan veszem a reklámokat, hogy játékfilmként tekintek rájuk - ez általában "ezek nem normálisak!" felkiáltással kísért falkaparáshoz, vagy vinnyogás jellegű röhögéshez szokott vezetni. Mert hát egyrészt a reklámok komoly része olyan khm... egyszerű, amihez képest a százas szög differenciálegyenlet, másik részük meg nyilván művészetből olyan, amilyen - a művészetet pedig elemezni, értelmezni kell.

Az ilyen elemzések során szokott általában világossá válni számomra, hogy a hirdető nem szeretne engem ügyfelei közt látni. Mert hát akiket a reklámokban hozzájuk menni látunk, nem éppen szerepmodellek számomra. Még furcsább, hogy gyanúm szerint a bank se ilyen ügyfeleket keres.

Itt van például a klasszikus szerelmespár: Rómeó és Júlia. Két fiatalkorú, saját jövedelem nélkül; ráadásul bizonyos okok miatt felmenőik aligha mennének bele abba, hogy a családi tulajdonra bejegyzett jelzáloggal segítsenek rajtuk. Ne mondják már, hogy jelen gazdasági helyzetben bármely bank többet tudna nyújtani nekik, mint egy pár cégemblémás celofánba csomagolt bonbont a pult tetején álló kübliből! Ráadásul a krónika szerint a szerelmespár néhány nappal később megöli magát. Hát mit kapna a főnökétől az a banki üzletkötő , aki egy ilyen rizikós hitelkihelyezést csinál? :)

De Kolumbusz Kristóf se az a kimondott polkorrekt sikersztori: sok nélkülözés és ügyeskedés, egy halott feleség és egy törvénytelen gyerek után a tengerész végre szponzort talál nagyprojektjéhez, és nekivág az óceánnak. A projekt azonban nem sikerül jól: először is nem oda érkezik, ahová indult, másodszor pedig ezt nem is veszi észre. Ráadásul nem ő volt az első európai az Új Világban, úgyhogy a végén nem róla nevezik el azt, a felfedezgetés közben pedig a Neoton Familia emlékezetes slágeréről elnevezett zászlóshajója is zátonyra fut. És ha ez még nem lenne elég: Kristóf harmadik utazása után egy ideig börtönben ült, bizonyos források pedig azt állítják, a későbbi konkvisztádorok kegyetlen gyarmatosító stílusát ő találta ki. Szerintem a bank dolgozói se találták bizalomgerjesztőnek a fickót: a reklám nagy részében Kolumbusz egy nőnek magyaráz, később mégis egy fickót látunk, amint valamit ajánl neki.

Valamennyire kivétel Mátyás király, nála viszont az az érthetetlen, mit keres egy bankban. Ő, aki sokszorosára növelte a kincstár bevételeit egy új adórendszer bevezetésével, aki állandó értékű ezüstpénzt veretett! Talán csak a nőkkel nem volt szerencséje, mert halála után a második asszony, bizonyos Beatrice, az előző nejtől lett fiú helyett inkább a konkurens királyjelöltet támogatta egy újabb házasság reményében, így hozzájárulva a mátyási örökség gyors leépüléséhez (akit megnyugtat, nevezett királyjelölt aztán őt verte át, direkt érvénytelen házasságot kötve vele). Naszóval őt inkább a tőzsdén, a részvényt vásárolók, nem pedig a hitelért sorbaállók közt kéne keresni. Mondjuk emiatt aztán ő az első olyan személy a reklámban, akivel valamennyire lehet azonosulni... már ha az ember hajlamos magát középkorú uralkodónak képzelni (és az orvosai hagyják ezt).

"Finders keepers": aki hibát talál a fentebb felsorolt történelmi/irodalmi állításokban, nyugodtan tartsa meg őket magának ;)