Az eddigi németországi városjárós bejegyzéseket olvasgatva biztosan volt, aki megjegyezte magában, hogy állandóan úgy lelkendezem, mintha a német turisztikai hivatal fizetne érte... nna, most meg biztos lesz olyan, aki pont azt fogja szóvá tenni, hogy mit morgok ennyit erre a városra, ha csak pár órát voltam ott, és gondosan elkerültem a turisztikai látványosságait :)
Cottbus után Frankfurt an der Oder volt a következő megállóhely. Nem sokat tudtam róla azon kívül, hogy a második világháború után a folyó másik oldalán levő városrész Lengyelországhoz került, Słubice néven. Azt azért sejtettem, hogy Németországon belül ennyire keleten kár lenne a nyugati névrokon csillogását várni, de úgy voltam vele, hogy egyetemi városról van szó, biztos színes lesz, vidám, emberekkel teli utcákkal (mint mondjuk Szeged, ahol nem tud elég rossz lenni az idő ahhoz, hogy ne érezzem mindig jól magam).
Valamiért úgy döntöttem, hogy gyalog sétálok le a pályaudvartól a belvárosig, talán itt rontottam el. Az útvonal ugyan szépen ki volt táblázva, csak hát a képen láthatóhoz hasonló látvány az embert csak mérsékelten csigázza fel.
És akkor még nem beszéltem erről. Vajon mi lehetett ez az építmény egykor? És miért nem bontották le, vagy építették újra? Ez lenne a lokális Hovéd Főparancsnokság? (Jó, ez gonosz volt, de szerintem elsősorban Budapestre nézve...)
Az utcák a domb aljához (a belvároshoz) közeledve se lettek barátságosabbak. Tudom, a látszat nem minden, és nem szégyen a szegénység - de legalábbis még mindig jobb, mintha ezt az egy utcát rendesen megcsinálták volna, és minden más romokban lenne -, de mire leértem, már azon gondolkoztam, hogy nem akarok-e ugyanezzel a lendülettel visszamenni a pályaudvarra, és az első vonattal továbbmenni valahova máshova.
Persze igazságtalan lett volna megfutamodni, úgyhogy inkább továbbmentem, és megállapítottam, hogy a posta itt is úgy néz ki, mint a történelmi Németország területének nagy részén (azaz az Odera túloldalán is; hirtelen Chorzów postája jutott eszembe - egyébként valami hasonló hangulata volt az ottani belvárosnak is, csak vidámabb, pezsgőbb).
Az első villamosozás rövid volt, az Europa-Universität végállomás felé indultam. Gondoltam, ilyen névvel biztos valami modern campus lesz, korszerű és környezetbarát közlekedés az elkövetkező generációk tanult nagyjai számára. És ebből a szögből nézve tényleg nem volt rossz, maximum az tűnhetett fel, hogy a két vágányhoz csak egy peron tartozik, az attól távolabb megálló villamosra a flaszterről kell felszállni - erről meg egy másik felső-sziléziai város, Bytom jutott eszembe, ott láttam ilyet.
Ha viszont sarkon fordultam ugyanitt, hirtelen nem is tudom, hol éreztem magam. Nem jó helyen, az biztos. Ez amúgy egykor a város első villamos kocsiszíne volt, melyet száz év használat után, 1998-ban zártak be (a kék kapus részt ma is használják, múzeumi célokra). És bár a kép alapján lehet, hogy "dizájn gettónak" tűnhet, jófejkedő műdzsungelnek (lásd még romkocsmák), amit direkt az egyetemistának hagytak itt, hogy performance-okat rendezhessenek benne, a valóságban eléggé igazinak tűnt a lepukkantság, mert az ide vezető utca másik oldala se nézett ki különbül. Ezzel együtt az aszfalt és a sín állapotát érdemes megnézni, az nem józsefvárosi minőség!
És ha már a villamosokról van szó: a Tatrák belső borítására használt dekoritlemez szintén nem egyszerű látvány :)
Az ellentétek másutt is jelen voltak, például az itt látható Dresdner Platz esetében. Erre nézve modern, színes, vidám épület, dizájnos oszlopok és padok, elektronikus kijelző mutatja, mikor jön a következő tuja...
... erre nézve viszont úgy érezheti az ember, hogy épp most lett csak vége az első világháború utáni válságnak. Másrészt persze lehet, hogy ez szándékos, hiszen amit nem bontanak le ma, azt holnapután még újjá lehet építeni, ahova ma nem húznak fel új épületet, oda később lehet egy régit... Drezdában már egy ideje ezt csinálják, talán egyszer ide is jut elég pénz a romok felújításához, és a foghíjak betömésére. Bár azt jövendölik, hogy az egykor nyolcvan-, ma ma már csak hatvanezres város még tízenpárezer lakossal soványabb lesz 2030-ra...
A foghíjakat itt is sok helyütt panellel tömték be, a formára kevésbé, de a magasságra - itt legalábbis - jobban ügyelve (azért "rendes" nagypanel telepek is vannak).
Egy kicsit kijjebb régebbi sorházakat lehetett látni, nekem bejöttek. Fellendülést, iparosodást sugall a látványuk (igaz, száz évvel ezelőttit), ráadásul ezeket itt még rendben is tartják minden látszat szerint.
Mindezek után visszazakatoltam a belvárosba, de a Karl Marx Strasse-nál feladtam. Ha az autókat kivennénk a képből (és esetleg beleretusálnánk egy öreg Ikarust és pár Trabantot), ez egy az egyben egy hetvenes évekbeli NDK városi utca lenne - nem csodálom, hogy megtartották a nevét :)
Aki jobban ismeri ezt a várost: ha véletlenül erre járok legközelebb, hogyan közelítsek, merre menjek, hogy más képet kapjak róla? Egy ismerősöm azt mondta, mindenképpen menjek át haverkodni a túlpartra a lengyel jóbarátokhoz. Egyéb tanácsok?
Ez megy most