Az elmúlt napokban elégszer volt szó a nosztalgia FVV csuklós villamosról, úgyhogy szombati élménybeszámolómat inkább onnan kezdem, hogy felértem a Markó utca 22. első emeletére, a Kresz Géza Mentőmúzeum helyiségeibe, ahonnan kinézve ez a látvány tárult a szemem elé:

A Mentőmúzeum sajnos egy az ország sok rejtőzködő múzeuma közül (kis gyűjteményből sokkal jobban állunk, mint nagy múzeumok tekintetében), de talán több ember eljönne ide, ha tudná, hogy nem csak régi életmentő eszközöket (a kézzel hajtott gyermek-vastüdő például egy civilnek is elég mellbevágó látvány), fényképeket és telekommunikációs eszközöket (sokcsatornás hívásrögzítő, telefonasztalok) láthat itt, hanem gyerekkorának, illetve szülei gyerekkorának mentőautóit is:

Az ott hátul egy Nysa, ahogy Hofi megénekelte ("csak egy dolog mozog benne: a halott"), elől pedig egy Robur LO 2500, amit én szerintem már nem láttam üzemben (nekem már csak a korai Mercedes nagykocsik rémlenek, és a "rémlik"-et itt akár szó szerint is lehet venni, mert egyszer egy buszbalesetnél láttam őket, máskor pedig a Madarász utcai gyermekkórháznál, és egyik helyzetet se volt jó érzés átélni) - most annál érdekesebbnek találtam.

Elnézést kérek, hogy nem a rohamkocsi-szolgálat történetéről írok, de nem érzem magam képzettnek a témához... viszont végre láttam Roburt belülről, először életemben :) Nekem ez tiszta Trabant-feeling (nyilván nem véletlenül), a recés szélű tekerenyűkkel, meg a kilométerórával, ami itt csak százig van kalibrálva. A sebességváltó kar elhelyezése is olyan keleti blokkosan ergonomikus - kíváncsi lennék, vajon aki hajtotta ezeket, mit gondolt erről!

Azt nem tudom, a kátyús úton nem ugrált-e plafonig a fekvő beteg a rugózástól, de hogy hely bőven volt a járgányban, az tuti! Igazából túlzásnak is tűnik, hogy a busz méretű belső térben csak egy hordágyat látok.

A járgányhoz korhű berendezés is tartozik - ez talán egy defibrillátor?

Ez pedig... őőőő.... valami lélegeztető apparát, amivel nem szerettem volna élesben találkozni.

Vessünk még egy pillantást a vicsorgó hűtőmaszkú Roburra. Még jó, hogy jó korán elindultam, és még volt némi napfény a fotózáshoz (ha nem is elég).

Ez a Dodge szinte sztár, hisz még a TotalCarban is szerepelt. Szép is, egyfajta csoda, hogy létezik.

A 72-es troli másfél sarokkal arrébbról a Városligetbe repített. Eredetileg ide nem akartam eljönni, de valahol azt hallottam, hogy a Közlekedési Múzeum előtt oldtimer járművek gyülekeznek, hát beillesztettem a programba. Végül, ha jól számolom, láttam négy régi autót és egy motort :-/ Nem tudom, hogy még csak ennyi volt, vagy már csak ennyi volt ott, de kicsit arcra ejtve éreztem magam.

Az is igaz persze, hogy a négy oldtimerből kettő különösen kedves volt a szívímnek. Például ez a "nagy" VW Karmann-Ghia, avagy Typ 34, a Volkswagen 1600-as kupéja. Nem csak nem csúnya, de nem is túl gyakori kocsi, ráadásul ennek itt rendes rendszáma van, nem OT-s. Vajon gyakran használják?

Összehasonlításként ott állt mellette egy "kis" Karmann-Ghia - avagy Typ 14 - is. Gyönyörű jószág, alig hihető, hogy igazából egy tuningolt Bogarat látunk! Ehhez képest szerintem az egyik legszebb autó, amit valaha gyártottak. Szerencsére ilyenből egész sok van, viszonylag rendszeresen szoktam látni egyet-kettőt.

Állt még ott egy Mercedes kabrió is, de én inkább a mellette álló gépsárkányt, egy Skoda 105L-t kaptam le. Mégiscsak érdekesebb jószág - még a bólogatós kutya is ott ült a hátsó ablakban, ahogy kell :)

A városban kóricálás közben elment mellettem a tavaly a ferihegyi "skanzenban" látott FIAT - Polszki - LADA klub (legalábbis konkrét kocsikat felismertem az akkoriak közül), ekkor reménykedni kezdtem, hogy megint a reptérre mennek. Sajnos nem, de én azért kivonatoztam-buszoztam oda.

A skanzen bejáratánál ez a reptéri tűzoltómonstrum várakozott; meglehetősen jól nézett ki! Nem tudom, mennyire tudatos, de egy ideje a munkagépek megint elkezdtek jól kinézni. És ez a sárga szín is jól áll neki.

Ez a feltűnő festésű SAAB a pályák felületének tapadását méri - a hátsó része alatt van egy leengedhető ötödik kerék, melynek jelei alapján számítógép értékeli ki a fékhatást.

A fő ok a kimenetelre persze nem a SAAB volt, hanem az Il-14-es motorindítása. Ezúttal azonban - a korábbi alkalmaktól eltérően - nem a jobb, hanem a bal oldali AS-82-est járatták meg. Egyszerre sajnos nem lehetséges a két motort beindítani jelenleg, de már dolgoznak rajta.

Megint megpróbáltam videózni - mégiscsak a legnagyobb motorról van szó, amit aznap láttam (14 henger, 41 liter hengerűrtartalom, 1900 LE teljes gázon) -, de a frame rate és a légcsavar csak mérsékelten voltak kompatibilisek egymással, kiflibe hajló légcsavartollakat és összefüggéstelen csapkodást eredményezve a képen. Ráadásul a motor sem volt teljesen rendben (az is igaz, hogy tavaly ilyenkor még reménytelennek mondták), ezért nem tolták úgy rá a gázt, mint a másik oldalira annak idején.

Ez a MAZ annyira klasszikus, hogy még a pontos típusjelzésében se vagyok biztos (talán 5549-es). Mindenesetre azt kell róla tudni, hogy tíz év szabadban állás után feltöltötték hűtővízzel és üzemanyaggal, kipucolták a légszűrőjét, aksit tettek bele, és elindult. Ezek a nagy dolgok! :)

Mivel este tízre is elő volt irányozva egy motorindítás, maradtam, ezzel nagyjából lemondva arról, hogy bárhova máshova elmenjek az éjszaka folyamán :) Persze nem volt rossz szép gépek és lelkes emberek közt lenni!

A Jak-40-est a hatvanas évek közepén tervezték, gyakorlatilag a Li-2-esek, Il-12-esek és Il-14-esek kiváltására. Annak ellenére, hogy a Jakovlev iroda korábban még nem tervezett utassszállítót, szerintem nagyon elegáns madár lett. A HA-YLR 1978-ban érkezett, a Légiforgalmi- és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) használta irányítóberendezések ellenőrzésére.

Döbbenet, de annak ellenére, hogy a gép már legalább tizenkét éve a szabadban áll, meglepően sok rendszere könnyen működőképessé tehető maradt. Bár a képen látható radarantennát nem lett volna túlságosan egészséges beüzemelni...

... a működő pilótafülke biztosan sok látogatónak okozott örömöt. És ha már műszerfal, akkor érdemes egy pillantást vetni az Il-14-esére is:

A műszerek skálázása, a mutatók és a feliratok valamilyen fluoreszcens anyaggal vannak bevonva, ezért az éjszakai megvilágítás a rendes fülkefények leoltása után UV lámpával történik. Nagggyon dögösen néz ki :)

Az Il-14-esben egyébként szinte folyamatos volt a pörgés, a nem túl nagy hírverés ellenére nem kevesen látogattak ki a parkba, és ha már ott voltak, a legszebb állapotú gépbe is be akartak menni :)

A második motorozás rövidebbre sikerült, mert elromlott egy szelep, ami a dermedés elkerülése végett benzinnel hígitja a motorolajat, és túl sok naftát engedett át. Ez a keverék aztán sikeresen kipucolt egy addig eltömődött hézagot a kartertér alján, olajfolyáshoz vezetve. Ezen túl a nem működő hengereken átjövő benzin is a kipufogóba került, és ott szépen begyulladt, szép lángnyelveket varázsolva. A gépet felújító csapat vezetője, Zsaludek Endre szerint gyakori jelenség a típusnál, hogy el nem égett üzemanyag jut a kipufogóba, még a youtube-on is látni egy videót, amin egy éppen leszálló Il-14-esnél figyelhető meg a dolog. A kérdés csak az, hogy hogyan lehet megállítani, hogy ezt csinálja - no meg a többi hibát is ki kell majd javítani... Akit ez a dolog bővebben érdekel (mert például velem ellentétben ért hozzá - én úgy érzem, mintha kínai szöveget kellene másolnom), keresse meg Endrét :)

Mindenesetre a jelenlevőknek plusz látványosságot adott a malőr, a csapatnak pedig egy kis plusz munkát. Az indítást végző személyzet szerint egyébként nem is az volt az ijesztő, hogy durrogott a kipufogó, hanem hogy az ilyenkor előírásszerűen jelen levő tűzoltóautó hirtelen elindult feléjük :)

Az utolsó kép a skanzen kettes számú Il-18-asát, MOGézát ábrázolja. A mögötte látható homály nem köd, és nem is Omega-koncert volt: az az Il-14-es füstje :)