A Buckow-i kisvasút (Buckower Kleinbahn) egy mellékvonal Brandenburg tartomány Märkisch-Oderland körzetében; egy természetvédelmi körzetet köt össze az egykori Porosz Keleti Vasúttal. Eredetileg 750 milliméter nyomtávú volt, gőzvontatással, de 1930-ban átépítették normál nyomtávra, és villamosították. A XX. század utolsó évtizedére gyakorlatilag leépült "mellék-mellékvonalon" a végén már dízel motorkocsik jártak, majd 1999-ben bezárták. Szerencsére 2002-ben újra meg tudták nyitni, ismét villamos vontatással, de már múzeumi üzemként.

A vonalon normál esetben kéttengelyes motorvonatok járnak (majd mutatok olyanról is képet), de időnként előveszik a strausbergi villamosüzem levetett villanymozdonyait, a vasútbarátok nagy örömére. Augusztusi berlini látogatásom alkalmával eredetileg pont Strausbergbe akartam menni, de elbizonytalanított az ottani negyven perces ütem (tehát hogy csak negyven percenként indul villamos). A menetrendre rákeresve csak véletlenül fedeztem fel előző este, hogy Buckow-ban másnap a motorkocsik helyett a strucchegyi (kis jóindulattal ezt jelenti Strausberg neve, és bár a város valószínűsíthetően nem a futómadárról kapta a nevét, még a címerében is szerepel) mozdonyok egyike fog járni - naná, hogy átalakítottam aznapi menetrendemet - ami egyébként Ikarus 66-osozással és elveszett villamosvonal bejárásával kezdődött!

A nap meglepetésvendége számomra ez a mini-mozdony volt: mivel a münchebergi végállomás nem igazán mozdonyos üzemre lett kitalálva, a tolatási műveletekhez szükség volt a villanymozdony mellett őrá is. Ha értelmezhető a "cukiság" a vasúti járművek halmazán, ez a jószág biztosan kiérdemli ezt a jelzőt :) Az 1934-ben épült pöfögény típusjelzése Kö, azaz dízeles kismozdony - az erőátvitele lánchajtás, és ha jól láttam, a vezetőfülkét egy oldalt elhelyezett vaskályha fűti!

A végállomáson a villanymozdonynak a személykocsi (amúgy a normális üzem motorvonatának vezérlőkocsija) másik végére kellett varázsolnia magát, ez pedig nem volt egyszerű. Egy kicsit talán túl is bonyolították, bár ezt szerintem minden jelenlevő élvezte:

Miután megfordították a sorrendet, a mozdony és a kocsi elindult 4,9 kilométeres útjára, Buckow (Märkische Schweiz) felé. Nagy száguldás nem volt, de nem is lett volna sok értelme. Megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett, amikor az áramellátás megszűnése miatt egy ideig Malactaxik (Ferkeltaxe) közlekedtek itt, de feladtam; épp elég szórakoztató volt ez a vonatösszeállítás is!

Ilyen vonatok járnak normál esetben a vonalon, bár ez valószínűleg egy felújítás alatt álló darab. A nyolcvanas évek elején a Német Birodalmi Vasút (DR) schöneweidei főműhelye (RAW) építette őket, papíron felújításként, a valóságban újonnan, az adott pillanatban elérhető alkatrészekből. Utóbbi miatt kicsit hasonlítanak az ugyanott felújított S-Bahn kocsikra, a mi HÉV-einkre, a villamosberendezés a gothai villamosokból jött, a feljáróajtók pedig vasúti kocsikról lehetnek ismerősek.

És ha már berlini S-Bahn: egy valódi berlini szerelvényük is van - egy 277/477-es sorozatú "viertelzug" (negyedvonat), de állítólag nem használják, mert a pálya nem igazán bírja. Más források szerint hiába tettek rá áramszedőt (eredetileg harmadik sínes a típus), az áramellátásán még dolgozni kellene. Harmadik forrás szerint viszont egy időben közlekedett így. Hogy mindebből mi igaz, azt hirtelen nem tudom eldönteni - ha valaki többet tud, írjon!

Jó a dízel a háznál: van egy babelsbergi V22-esük is; ez vajon azonos az itthon A26-os jelzéssel itt-ott felbukkanó iparvasúti mozdonyokkal?

A mozdonyt, amivel jöttünk, a mi HÉV-einket is építő LEW (teljes nevén VEB Lokomotivbau - Elektrotechnische Werke “Hans Beimler”, Hennigsdorf) gyártotta a hatvanas évek első felében; az állomáson állt egy másik is belőle.

Közben a vonatunk rendezte sorait, nemsokára aktuálissá vált a visszaindulás. Talán érdemes elmondani, hogy bár végig kisvasútról beszélek, jogilag ez egy villamosüzem, mert a nagyvasútinál rugalmasabb közúti vasúti szabályzatoknak (BOStrab) megfelelően üzemel. Igaz, ez tulajdonképpen a berlini, hamburgi, müncheni és nürnbergi metróról is elmondható :)

Visszatérve a mozdonyunkra: meglehetősen egyszerű jószágról van szó, közvetlen kapcsolással, két marokcsapágyas motorral. A vonali feszültség 1980 óta 600V=, úgyhogy még a mi fogalmaink szerint is eléggé villamosszerű...

Idefelé jövet bőven voltak utasok, visszafelé viszont szinte üres volt a kocsi. Ami nem is volt baj, legalább le tudtam fotózni a belső teret, ahol az ülések és alattuk a fűtés hengerei maximálisan a budapesti HÉV NDK-s eredetű járműveire emlékeztettek. Amik meg persze a régi berlini S-Bahnra és a kelet-német vasúti kocsikra, szóval a fél keleti blokk otthon érezheti magát rajtuk :)

A végén még egy videó, az utazásról. Ahhoz képest, hogy maga a vonal nincs öt kilométer hosszú, egész változatos a környezet. Valószínűleg a normális motorkocsival is jópofa lehet itt egy utazás :)