A változatosság kedvéért megint síndöcögények következnek, csak sárga helyett (főleg) pirosak. A felső-sziléziai városközi villamoshálózatot valószínűleg sose tudnám megunni, még fél nap alatt is hetekre elegendő élményt lehet szerezni. A múltkor már mutattam a második világháborús német (kein Witz: Kriegsstrassenbahn volt a neve!) villamos lengyel utángyártásaként készült N típusú villamost, amit amúgy menetrend szerinti forgalomban is szoktak használni, de most éppen munkakocsiként láttuk; ez a videó vele indul, ahogy kigördül a hálózat legnyugatabbi pontján, az utolsó látogatásom óta villamostalanná vált Gliwice határán levő kocsiszíből. Gyakorlatilag ő volt a második villamos, amit aznap láttunk itt, úgyhogy azt kell mondjam, meglehetősen jól indult a látogatás. Utána többnyire a Konstal 105-ös különböző verziói jönnek: a kétirányú 111N, mindenféle felújítások eredményei, és még egy kék színű, eredetileg krakkói darab is a kamera elé gurul:

Látunk ex-bécsi kocsit is, a Miskolcon is immár tíz éve használt E1-esek egyik képviselőjét. Érdekes, hogy ránézésre majd ledől a sínről, de ugyanolyan halkan gurul, mintha otthon lenne. Persze mégiscsak DÜWAG-licensz, még ha a kinézetét itt helyben eléggé el is rontották! De éppenséggel a 105-ösök is bírják a sokszor a budapestieknél jelentősen rosszabb pályaállapotokat: billegnek, dübörögnek, bólogatnak, ráznak, de közben azért mennek rendesen, nincsenek sok száz méteres 10 km/h-s sebességkorlátozások. Az egész hálózaton az élni akarás érződik, és az utcákat, lakótelepeket elnézve ez valószínűleg a helyiek hozzáállására is jellemző lehet. Ja, az utolsóelőtti snitten egy csuklós Ikarust is láthatunk, mert hát azért belőlük is van még bőven :)