San Gimignanóból eddig mutattam három felhős és két buszos képet, úgyhogy itt az ideje azt is megmutatni, hogy igazából miről híres a város:

A tornyairól. Nem templomok ékéről van szó, nem is modern irodaházakról, hanem középkori lakótornyokról. Nálunk ilyesmit inkább csak várakban látni, de régen városokon belül is ilyeneket emeltek a gazdagabb családok: a benne lakók a városfaltól függetlenül meg tudták védeni magukat a külső támadásoktól - vagy éppen a szomszédtól. Az alsó szinteknek nem volt ablaka, a bejárat könnyen eltorlaszolható/megsemmisíthető volt; a lakók nagyobb gond esetén a felső szintekre menekültek és felhúzták a létrát, onnan adott esetben forró vizet vagy szurkot locsolva a hivatlan vendégekre.

Régen minden nagyobb városban voltak ilyenek, de a legtöbbet lebontották, vagy ledőltek háborúk, földrengések során, itt viszont az egykori hetvenvalahány toronyból tizennégy még mindig megvan. Többnyire le vannak zárva a felső szintjeik, de 7-800 évesen is büszkén állnak, hihetetlen "skyline"-t alkotva:

Sajnos nekem nem sikerült ilyen távlati képet csinálnom az időjárás miatt (nem kicsit esett), úgyhogy a Wikimedia Commons-ból linkelem be, de a látványt sajnos ez is csak körülbelül adja vissza. A tornyok nem egyforma kivitelűek, nem is egyforma magasak; nyilván volt egyfajta versengés a gazdag családok közt, ki tud magasabbat építeni, míg szabályt nem hoztak arról, hogy egyik se lehet nagyobb a városháza 54 méteres (!) tornyánál:

Szerencsére, mire a parkolótól beértünk a belső fal kapujához, az eső elállt, így igazán élvezni tudtuk a történelmi hangulatot...

... és a képekbe is kevesebb esernyő lógott be :) Ezek a tornyok egész hihetetlenek voltak, mintha egy eltűnt civilizáció emlékei lettek volna!

Ahogy Siena esetében, itt is a hanyatlásnak köszönhető, hogy a város megmaradt ilyennek: ha a kezdeti lendület megmarad, valószínűleg mindig újabb és újabb házak épültek volna a régiek helyett, eltűnt volna a városfal, szélesebb utcákat szabályoztak volna ki... De nem tették, mert 1348-ban a pestisjárvány elvitte a lakosság nagy részét, és az ettől megroppant város kénytelen volt feladni önállóságát, behódolva Firenzének.

Az külön tetszett, hogy egy valós várost láttunk, nem skanzenszerűen helyreállított díszleteket. Ezt meg lehetne persze úgy is fogalmazni, hogy helyenként kicsit toldozott-foltozottak a házak, de így hitelesebbnek tűnik az egész.

De mielőtt még valaki azt hiszi, hogy ilyen ravasz módon gúnyolódom, megjegyzem, hogy 6-7-800 éves épületek szerintem jogosan lehetnek ilyen állapotban, hiszen mégsem a pécsi magasházról van szó!

Utólag nagyon sajnálom azokat az utastársakat, akik a vihar miatt a buszban maradtak!

Ezzel az utolsó tornyos képpel fejezném be a bejegyzést. A jelek szerint a kép közepén látható a kedvencem, erről csináltam a legtöbb képet. Illetve valószínűleg ez látszik a leglátványosabban a legtöbb helyről, emiatt használják mobil adótoronyként is :)