Reyn Ouwehand nem aprózta el: 15 éves korában pénzért írt zenéket C64-es és Amiga játékokhoz, 21 éves korában pedig már saját stúdiója volt. Ehhez hasonló darabokkal lett híres:

Érdekes, hogy bár számítógépes zenékkel kezdte, több valódi hangszeren is játszik, és ami még ritkább, érti is, hogy hogyan áll össze egy szám. Ezt rendszeresen demonstrálja YouTube csatornáján, amikor szekvenszer (vagy tudom is én, mi) segítségével egymaga játssza fel egy-egy Commodore "sláger" sávjait, szépen sorban, valódi hangszerekkel. Elkezdi egyik hangszerrel, pedált nyom, az felvételről szól tovább, ő pedig rájátssza a következő hangszert, és így tovább:

A legjobb az az egészben, hogy szemmel láthatóan nagyon élvezi; az csak egyfajta bónusz, hogy mi is megnézhetjük-hallgathatjuk. Ráadásul meglehetősen profin szólaltatja meg a hangszereket, egy az egyben mehetne lemezre, amit csinál. Arról nem is szólva, mennyivel jobban szól ez a verzió, mint az eredeti, pedig én aztán tényleg csípem a chiptune műfajt. Ha engem kérdeztek, járt ezeknek a zenéknek, hogy végre valaki rendesen megszólaltassa őket :) De nem csak a saját - templomból kialakított - stúdiójában csap időnként ilyen örömzenélést, hanem élőben is (legfeljebb ha elront valamit, vagy nem tetszik neki, ahogy sikerült, "megy még egy kört"):

Ennél már csak az szebb, amikor egy adott darabot a közönség igénye szerinti stílusban játszik el - például a Last Ninját diszkóként:

Lehet, hogy a videót az elejétől nézve lassan áll össze, de egyrészt látszik, hogy mennyire benne van a fejében a zene, másrészt megfigyelhető, hogyan áll össze a darab. Ha ezt kiadnák lemezen, én simán megvenném! És a jelek szerint ott van a fejében a teljes "best of C64" anyag, köztük Ben Daglish másik slágere, a Deflektor is:

Mindezen túl Reyn a régi billentyűs hangszereket is szereti; úgy képzelem, tornyokban állnak nála az ilyesmik, és persze időnként ezeken is elővesz egy-egy Commodore klasszikust:

És ilyen az, amikor Reyn Ouwehand Reyn Ouwehandet játszik - konkrétan a Flimbo's Quest intróját, valami furcsa szerkentyűn. Nem tudom, mi ez a gép, és csak halványan sejtem, hogyan működik, de már önmagában is vicces látvány:

Éljen a zene, éljen a Commodore, és éljen Reyn Ouwehand! :)