Jómúltkorjában mutattam egy videót a hegyre felrohanó tujáról. Az ott látható szerelvény két GT4-esből állt, az egyik legjellegzetesebb kinézetű német villamosból. Azt persze tudni kell, hogy a "GT4" mozaikszó önmagában csak annyit jelent, hogy "négytengelyes csuklós motorkocsi"; ennek megfelelően többféle GT4-essel is lehet találkozni német nyelvterületen. Most konkrétan az esslingeni gépgyár által '59 és '65 közt építettekről van szó:
Csatolt GT4-es a Panorámakanyarban, ami tulajdonképpen egy hegyoldalra tapasztott híd - egy régi út "levegőben" kiszélesítése
A típus tulajdonképpen stuttgarti jellegzetesség, bár nem csak ott közlekedett. Kifejlesztésére azért volt szükség, mert az akkoriban elterjedt, és később "hagyományossá" vált Jacobs-csuklós járművek (ilyen megoldású például a budapesti Ganz csuklós is) Stuttgartban nem váltak be: túlságosan kisöpörtek. Az esslingeniek azt találták ki ez ellen, hogy csukló alatti forgóváz használata helyett a kocsiszekrényt egy közbenső főtartóra helyezték, amely - forgóvázakkal összehangolt - mozgásának köszönhetően a jármű burkolóíve jóval szűkebb lett (NZA rajza a megoldásról). Ez már megfelelt Stuttgartnak, 350-et vásároltak belőle.
Alacsony peron a GT4-esnek, "metróperon" a Stadtbahnnak. A GT4 még az ajtaját se tudná kinyitni utóbbi mellett
Stuttgart más nyugat-német városokhoz hasonlóan a hatvanas években elkezdte a villamosvonalait föld alá dugni, az alagutakat úgy építve, hogy ott később szélesebb járművek is elférjenek. 1985-től kezdve aztán elkezdték kihasználni ezt a lehetőséget: a méteres nyomtávú villamosvonalakat normál nyomtávúra építették át, széles, már-már metró jellegű járműveket közlekedtetve rajtuk. Ezek a járgányok magaspadlósak voltak, a megállók többségében így magasperon épült, hogy szintben lehessen beszállni (ez az a lehetőség, amit Budapesten a hannoveri kocsiknál meg se próbáltak kihasználni). A vonalak egyszerre átépítése persze még egy ilyen gazdag városnak is sok lett volna, ezért szépen sorban csinálták; a közös szakaszokon egyszerre közlekedtek villamosok és Stadtbahnok, a megállókban volt magas és alacsony peron is.
A közös üzem 2007 decemberéig tartott, az utolsó hagyományos villamosvonal a 15-ös volt. Közben a már átépített vonalak kocsijai egyfajta second hand sikerré váltak: vett belőlük Freiburg, Ulm, Augsburg, Nordhausen, Halle, Halberstadt, Németországon kívül pedig Arad és Iasi. Utóbbi városban gyakorlatilag már helyi típusnak számít a GT4-es, sőt: elég komoly modernizálásába is belevágtak.
A villamosok utolsó napján aki csak tehette, ott tolongott a vágányok mentén
Stuttgartban tehát 2007. december 8-án, a 15-ösön járt utoljára villamos, a helyét a Stadtbahn vette át: a déli végén még aznap, az északin pedig némi alagútépítés után 2011-ben. És hogy mennyire gazdag város Stuttgart, azt jól mutatja, hogy több kilométer hosszan meghagyták a méteres nyomtávú síneket, csak hogy legyen hol közlekedtetni a nosztalgia villamosokat!
A lehetőségekhez képest videózni is próbáltam a nagy eseményen, már csak azért is, mert hiába volt nálam állvány, nem volt olyan fél perc, hogy valaki ne mászkált volna bele a képbe :)
Az utolsó menetrend szerinti stuttgarti villamos*. Utána még jött egy különmeneti kocsi, de az nem állt meg, így nem tudtam rendesen megörökíteni.
*Ez persze relatív, hiszen a nosztalgia villamosok is menetrend szerint közlekednek. Én most úgy értem, hogy ez még aktív szolgálatban, közforgalmi menetrend alapján jött.
És az utolsó utáni GT4-esek: a múzeumbúcsúztatóra érkező különmeneti szerelvények egyike a zuffenhauseni fordítóhurokban
Persze a 15-ös villamos se tűnt el azonnal: másnap még a vonal mentén fekvő villamosmúzeum ünnepélyes búcsúztatójára felment néhány szerelvény odáig, hogy néhány ottani veterán kocsival együtt átmenjenek a múzeum új - akkor még csak leendő - színhelyére. De ezután tényleg leszedték a felsővezetéket, felszedték a síneket, és a múzeum egykori épülete előtt ma a Stadtbahn alagútból feljövő rámpája és megállója látható. És persze azóta GT4-est csak nosztalgia járatként látni. Legalábbis Stuttgartban :)
Ez megy most