Figyelem! A következő bekezdések - nem csak nyomokban - véleményt tartalmaznak. Aki nem képes elviselni, hogy másnak is van olyanja, ráadásul alkalmasint más, mint az övé, az most kattintson a vissza gombra :)

Mielőtt valaki azt hiszi, hogy a négyes metró rajongója lennék, el kell mondjam, hogy nagyon nem. Ugyan a metró szerintem is alapvetően egy nagyváros legmegbízhatóbb közlekedési eszköze, sokakkal együtt én is úgy gondoltam, hogy Budapestnek most nem erre a metróra lenne szüksége - a csepeli/dél-pesti és a szentendrei elővárosi vasutak (el kellene felejteni a HÉV szót, mert nagyon kellemetlen konnotációja van - bár félő, hogy ez nem is fog eltűnni, amíg az NDK sínrombolók zötyögnek rajtuk) belváros alatti, metró jellegű összekötése sokkal több ember mindennapjain tudott volna javítani - csak annyi kellett volna hozzá, hogy "ötös metró" helyett négyesnek nevezik el azt a tervet :-/ Ezzel együtt sokaknak fog jól jönni ez a vonal - másoknak meg nem. Nem keveseknek meg teljesen indifferens lesz. Hogy milyen bajai vannak az egésznek szakmailag, azt másutt mások leírták, én inkább oda ugranék...

... hogy 2014. március 28-án délben a körtéri új aluljáró hátsó traktusában arra vártam, amiről az ember - főleg a XI. kerületi! - már el se hitte, hogy bekövetkezhet. Azért hátul, mert elől sokkal nagyobb tömeg volt - ők nem tudták, hogy két mozgólépcső-kar van :) Tizenkettő nulla nullakor aztán elindult felfelé a rollgitter:

Mivel az Etele tér felé tartó szerelvény futott be először az állomásra, arra szálltunk Jazzcoollal, első utazásunk így alig három megállónyi volt - ebből az első (Körtér - Bocskai út) ráadásul még villamosmegállónak is rövid lett volna.

Kis nézelődés után aztán Kelenföldön felültünk egy Keleti felé tartó szerelvényre. Mint XI. kerületi, aki Zuglóban dolgozik, az elmúlt években annyira rányomta a bélyegét mindennapjaimra az építési területek kerülgetése, hogy "birtokba" akartam venni a vonalat. Azt akartam érezni, hogy valami haszna csak volt a sok szívásnak..! Bár nyomvonalilag, megállókiosztásilag nem vagyok kibékülve az új metrónkkal, azt gondolom, funkcionális építészetileg Budapesten körülbelül 1896-ban épült ennyire újszerű dolog.

Igen, nincsenek görög oszlopfők, nincs aranyozás, tehát akinek csak az tetszik, szomorú lesz, de aki valami korszerű dolgot akar látni, az örülhet. Sőt: büszke lehet! Azok a hipszterek pedig, akik szerint ez nem elég menő (hú, de utálom ezt a szót!!), azoknak agyára ment a macaron és az iphone :)

Olvastam valahol, hogy "egyformák az állomások"... hát, szerintem az illető csukott szemmel utazott. Mondjuk hogy valakinek bejön-e a Rákóczi téri pöttyös retró, az egyéni ízléstől függ, de föld alatt ilyen térélményt ritkán kap az ember, mint amikor itt lejön a felszínről a mozgólépcsőn. Meglepően nagyvonalú megoldás volt az állomások dobozait egyben hagyni - itt jegyzem meg, lehet, hogy nem ártott volna néhol inkább garázzsal beépíteni őket, a környékbeliek valószínűleg értékelték volna.

A Kálvin tér még mellbevágóbban óriási, hiszen a Rákóczi térrel ellentétben itt nincsen alagúti peron, minden a nagy betondobozban van. Szeretném szidni a megoldást, meg morogni azon, hogy ki fogja ezt tisztán tartani, de igazából marhára tetszik :)

Szintén imádom a hármas metróhoz vezető összekötőt - egyszerű kivitelű, de szerintem sok videóklip fog itt forogni.

Még egy kis "földalatti űrhangár" feeling. Nem tudom, hogy a trükkös, izé, tükrös világítás meddig marad működőképes, de ha leszedik se baj, mert csak ront az összképen. SZVSZ.

A Szent Gellért téri mozaik anyagában nagyon retró, kivitelében mégis teljesen újszerűnek hat. Korábban kritikusok viccelődtek vele, hogy hipnotikus, és amióta a helyszínen két bácsit is láttam, akik percekig nézegették közelről, azóta tudom, hogy tényleg az :) A Duna két oldalán levő megállók csak részben fértek be a felszínről kiásott betondobozba, ezért vannak ilyen szűkebb részeik, amiket gazdagon kompenzáltak a szivacsos csontszövetre emlékeztető betongerendák által szabdalt terekkel.

A körtéri megálló teljesen német nyelvterület kompatibilis, Újbuda-központ nekem kicsit túlságosan minimalista, a Bikás parknál levő mini üvegbálna viszont nappal jópofán bevilágítja a föld alatti teret.

És sajnos elérkeztünk a vonal végére, pedig itt még minimum Gazdagrétig folytatódnia kellene. Tudom, inkább a Virágpiacot szokták emlegetni, de kétségeim vannak, vajon a semmi közepén mennyien raknák le az autójukat, ha egyszer már beleültek Biatorbágyon, Törökbálinton vagy Budaörsön. Igaz, behajtási díjjal lehet, hogy más lenne a helyzet.

A végállomás kapcsán végre építettek egy vasútállomást is Kelenföldre. Igaz, aluljárónak néz ki, de van benne bankkártyát és papírpénzt elfogadó automata, van hely büfének (én a Németországban megszokott Le Crobagre vágyom már nagyon), van közönségszolgálati iroda, van lift, mozgólépcső, ennél több nem kell egy külvárosi átszállóhelyre. Még talán az őrmezei buszvégállomáson lehetne csiszolni egy kicsit - ha megépül a Budaörsi úti csomópont (most még kerülőúton jut csak be néhány járat), be lehetne például fedni. Lehet, hogy tervezik is, nem tudom.

Az Etele teret életemben először sikerült térnek látnom - ez azért nem kis dolog ahhoz képest, hogy gimnáziumba menet minden egyes nap átmentem rajta, és csak egy nagy rakás... na mindegy, értitek, nem?

Bár a kamera nem nagyon tudott mit kezdeni a föld alatti mesterséges fényekkel - főleg, ha természetes fény is vegyült bele -, videóztam is. Kár, hogy a mozgólépcsők rángatnak, legtöbbször csak onnan lehetne rendesen megörökíteni a hatalmas belső tereket!

Aki egyébként az automata üzemtől tart, egyelőre ül elől emberi erőforrás is, azaz a hangulat hasonló, mint a hármas vonalon, amikor éppen használható az AVR. Kár, hogy amíg így van, nem vetítik a fülke falára a szerelvény előtti látványt, hogy megszokjuk :)