Gyerekkoromban imádtam a Deák téri aluljáróból nyíló "kisföldalatti múzeumot", de ma már annyira körbeépítették pékséggel-miegymással a bejáratát, hogy szerintem sokan nem is tudják, hogy ott van.

Egy gyerek számára rettentő izgalmasan hangzott, hogy azért olyan keskeny és hosszú a kiállítási tér, mert igazából egy darabka felhagyott alagútban vagyunk: az egyik vágányon állnak a régi szerelvények, a másik vágány helyén sétálunk mi.

Ugyanezért aztán nem egyszerű fotózni, pedig a kiállított járművek igazán érdekesek. Legelől a 19-es pályaszámú, faborítású kocsi áll. A "faborítású" jelző arra utal, hogy a vonal megnyitására az azt építtető két cég, a BVV és a BKVT különböző kivitelű kocsikat rendelt a Siemens&Halske és Schlick cégektől: előbbi fém, utóbbi fa borítással.

Persze igazából ennél nagyobb különbségek is voltak (forgóváz, motorok, vezérlés, méretek), de a leglátványosabb eltérés mégis a kocsiszekrény borítása volt, és ez a legvégső időkig megmaradt. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy az eredeti kivitel mennyire más volt, mint ami ott áll a múzeumban: az ugyanis gyakorlatilag az utolsó forgalmi állapot, kicsit "régiesítve".

Nyilván a múzeum megnyitásakor nem volt pénz szinte teljesen újraépíteni a kocsit, ezért nem állították vissza például az egyszárnyú ajtót, viszont több ülőhely van bennük...

... mint a néha közlekedő 11-es nosztalgia kocsiban, ami viszont részleteiben sokkal szebb - mivel '94-ben újították fel. Talán érdekes, amit valahol olvastam egyszer, hogy 1897-ben pont a 11-es és a 19-es részvételével kapcsolt üzemmel kísérleteztek, amihez átmenetileg valamiféle távvezérlést kaptak. A Siemens ekkor valószínűleg már a berlini metróhoz fejlesztgetett, gyakorlatilag a budapesti földalatti volt a cég kísérleti és bemutatóüzeme.

A legtöbben valószínűleg nem figyelnek erre, de számomra egzotikus érdekesség az "S" kapcsoló, ami a faborítású kocsikban volt eredetileg. A kereket és a kurblit együtt kellett kezelni, ami érdekes kihívás lehetett - később le is cserélték olyanra, mint ami a sima villamosokban volt. Érdekes, hogy a Közlekedési Múzeumnak a jelek szerint volt egy megőrzött kapcsolója, amit visszaépítettek ide?

A beöltöztetett próbababa kicsit gyermeteg, a régi plakátok viszont klasszak!

A 19-es mögött az 1-es pályaszámú, fémborítású kocsi áll, gyanúm szerint nagyjából úgy, ahogy '73-ban kivonták a forgalomból.

Eredetileg körülbelül így nézett ki: a faborítású kocsikkal ellentétben sárga fémborítása volt, a főkeretet pedig borsózöldre festették. A szimpla fényszórókat a BSzKRt cserélte duplára - érdekes, hogy ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a kisföldalatti mindig is "dupla szemű" volt.

A BKV matricához elvileg korabeli utasok dukálnának, de a cilinderes bábú véletlenül rossz kocsiba szállt :) Valakinek vannak emlékei, hogy tényleg így nézett ki az utolsó években ez a kocsi, vagy valamennyire azért visszarégiesítették?

A szóló motorkocsik a háború után már nagyon szűknek bizonyultak, ezért az ötvenes években a Füzesi főműhely kéttengelyes pótkocsikat épített hozzájuk.

A villamosberendezés a motorkocsik egyik végéről lett áttéve ide, ettől kezdve motor és pót csak együtt járhatott. Pontosabban voltak kivételek: a 19-es megmaradt szólónak, a 9-est és 17-ast pedig selejtezték a hatvanas években, ekkor volt némi átrendeződés.

A bejegyzés végére egy kis formatervezési bravúr 1960-ból: ez a hangszóróburkolat elementáris, főleg ebben a színben, és ezzel a fadobozzal fölötte :)

A múzeumot '75-ben létesítették, sajnálatos módon ugyanabban az évben bontották el a 20-as számú kocsit is, amit 1896-ban a király számára készítettek reprezentatív kivitelben. A járműpark egységesítésekor kivonták a forgalomból, de '43-ra úgy megnőtt a forgalom, hogy minden járműre szükség volt. Ekkor visszavették a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből; Stuka forgóvázakkal korszerűsítve '44 januárjában állt forgalomba. A fura jószágot aztán '59-ben ismét törölték az állományból, így sokaknak homályos élményeik lehetnek arról, hogy volt egy olyan kisföldalatti, aminek két ajtaja volt. Elbeszélések alapján a hatvanas években múzeumi felújításra küldték, de a forgóvázait elvették, így - mivel nem volt kiállítható állapotban -, inkább félretették a vágóhídi műhelyben. Állítólag ugyanezért döntöttek úgy '75-ben, hogy ha úgyse lehet kiállítani, akkor inkább vágják szét. Bolond idők :(

Régi képek: villamosok.hu, http://digitus.itk.ppke.hu/~szema/FJFVV_von.html