Felületesnek gondolnám, ha Nürnberg óvárosáról csak a sáncárok oldalában megbúvó metrómegálló kapcsán írnék, ennél sokkal többet érdemel ez a gyönyörű hely!

Azt mondják, a város középkori falai olyan jól sikerültek, hogy csak egyszer sikerült valakinek harcban átjutnia rajtuk: az amerikai hadseregnek a második világháború végén. Persze azt is mondják, hogy ez azért volt így, mert korábban mások az erődítés láttán inkább meg se próbálkoztak az ostrommal :)

Mindenesetre tényleg döbbenetes, hogy egy ekkora városban (pár száz méteres szakaszokat leszámítva) még mindig ilyen épen meglegyen a harcászati szempontból rég elavult erődítés! Ráadásul nem csak maga a fal áll: a wikipedia szerint 71 torony/bástya is látható (nem számoltam utána, inkább elhiszem:).

Ahhoz képest, hogy a belvárost milyen alaposan lerombolták a második világháborúban, elég sok régi épületet láthatunk - viszont olyan egységes régi utcaképet, mint a Weissgerbergasséé (lásd fent), másutt nem találunk. És ez se mindig így nézett ki: állítólag elég nehéz volt meggyőzni a helybelieket a hetvenes években, hogy hozzájáruljanak a vakolat eltávolításához a favázas házakról, mert nem nagyon akarták, hogy turistalátványosság legyen a lakóhelyükből...

A rombolás érdekes változásokat hozott az utcaképben: például ki gondolná, hogy ez a látványosan két külön épületből összerakott patríciusház (Schürstabhaus) régen gyakorlatilag alig volt észrevehető...

„Nürnberg (7501323856)“ von Tekniska museet - Nürnberg Uploaded by Pirkheimer. Lizenziert unter CC BY 2.0 über Wikimedia Commons.

... mert egy kápolna állt mellette? Az én szívemet persze az előtérben sejthető villamossínek is megdobogtatják, ilyet ma nem találunk a városfalon belül, szerepüket két metróvonal (és pár buszjárat) vette át.

A bal oldali Fembo-ház (Fembohaus) tetődíszei láttán valamiért az volt az első gondolatom, hogy biztos elbambultam, és átsétáltam Belgiumba - csak most, a bejegyzés írása közben olvastam, hogy tényleg egy németalföldi kereskedő, Philipp van Oyrl építtette magának a XVI. század végén. Szóval tulajdonképpen majdnem :)

A XIV. században alapított Szentlélek-kórház (Heilig-Geist-Spital) nem csak a gyógyításról híres: 1424 és 1796 közt itt őrizték a Német-Római Birodalom koronázási jelvényeinek egy részét. Ma idősek otthonaként funkcionál.

A Fehér Torony (Weisser Turm) egy, a ma láthatónál régebbi falrendszer kapuját őrizte; ma egy sétálóutca közepén áll, és a saját magáról elnevezett metróállomás mozgólépcsőit rejti.

Amikor aztán már a torony mögötti sétálóutcában (becsületes nevén: Karolinenstrasse) vagyunk, egyből eltűnik az egyértelmű azonosíthatóság, gyakorlatilag bármelyik (nyugat)német városban lehetnénk. Még jó, hogy ott van a végében a Szent Lőrinc-templom (Lorenzkirche), melynek harangját már mutattam korábban...