Tudom, mostanában gyakran volt szó itt a blogban a müncheni villamosokról, de szerény nyomott véleményem szerint megérdemlik a figyelmet. És nem csak azért, mert Európa talán legjobb közösségi közlekedési rendszerének részét képzik, hanem mert egy egykor halottnak mondott közlekedési eszközről van szó.
A hetvenes-nyolcvanas években ugyanis még egészen konkrétan a müncheni villamos megszüntetése volt a terv, körülbelül '93 környékére az utolsó vonal is megszűnt volna. Az ok a példaértékű belvárosi S-Bahn alagúton (no meg az ahhoz tartozó hálózaton) túl a metró, illetve az olcsó és rugalmasan szervezhető buszközlekedés volt. Persze ebben a nagy felszámolós lelkesedésben valószínűleg benne volt az is, hogy a '72-es olimpiára kiépített rendszerről (melynek a közutak is részei) úgy gondolták, hogy ha a különleges terhelést elbírta, akkor a hétköznapi forgalmat lazán el fogja vinni. A vonalbezárásokkal párhuzamosan ennek megfelelően nem jelent meg új járműgeneráció: a hatvanas évek végén beszerzett P-kocsik és a '94-ben bevezetett R2.2-esek közt csak prototípusok, próbakocsik bukkantak fel a bajor fővárosban. Ennél még a budapesti villamosüzem is komolyabban fejlődött akkoriban!
Az alacsonypadlósok megjelenése a megváltozott várostervezési széljárásnak volt köszönhető: a nyolcvanas évek végén átalakult a városi életről alkotott kép, a '93-tól egészen 2014-ig szolgáló főpolgármester, Christian Ude pedig - a pártfrakciókkal sokszor szembemenve - a felszíni kötöttpályás közlekedési eszközök fejlesztését szorgalmazta. Ennek köszönhetően nem csak megmaradtak a még meglevő vonalak, de felhagyottakat is újraindítottak, illetve teljesen újakat építettek. Ezek mellett pedig folyamatosan korszerűsítették az infrastuktúrát és a járműparkot - plusz karban is tartották, hiszen egy felújítás, egy-egy új kocsi nem tart örökké, vigyázni kell rájuk.
Az, hogy mindez rengeteg pénzbe kerül, teljesen világos, de meg is van a látszata: a budapestinél szűkebb ívekkel, lépten-nyomon fordulókkal, hurokvágányokkal, illetve sűrű vágánykapcsolatokkal rendelkező hálózaton érezhetően simábban és halkabban járnak a villamosok. Ha valaki pontosabban érezni akarja ezt, menjen el Nürnbergbe, ahol ugyanazok a típusok ugyanolyan nyomtávon bizony zajosabban közlekednek...
Annak ellenére, hogy én is éveken át egyfajta harmadlagos, kiegészítő rendszerként gondoltam a müncheni villamosokra, igazából elég méretes hálózatról (79 km) van szó, melynek csak egyetlen vonala (a 23-as) szigetüzem jellegű - és az is új építésű, mely jelenleg azért nem kapcsolódhat szorosabban a többi vonalhoz az üzemi kapcsolaton át, mert helyi lakosok elérték, hogy ne lehessen ott utasszállítást végezni. Ez a 23-as látható is a fentebbi videón, amint egy ferdekábeles hídon halad át - bővebb kommenteket pedig megint a feliratok tartalmaznak, érdemes azokat is elolvasni. Egy helyen azért becsikordult a villamos, ezért került a "minimális" szó a címbe, de azt hiszem, ezzel együtt is bármikor elcserélnénk a budapesti villamos zajait a müncheni csendességére :)
Ez megy most