NZA barátom a budapesti fogaskerekű megmentésének egy érdekes alternatívájáról teoretizált néhány hónapja, melynek alapvetése az volt, hogy a Svábhegy oldalának meredekségéhez igazából nincs szükség fogaskerékre. És nem csak a mai technikai lehetőségek mellett igaz ez: a linzi Pöstlingbergbahn például 1898 óta fogasléc nélkül mássza meg a város "házi hegyét"!

Ráadásul 2009/10-ben alaposan át is építették a vonalat, 50-es számmal a városi villamoshálózatba integrálva: a régi, városszéli végállomás helyett (ezt látjuk itt fentebb egy 2004-es felvételen) ma a belváros közepéig, a főtérig átszállás nélkül el lehet jutni - valami hasonló ez, mint amiről a Fogas kapcsán álmodozunk. Ennek viszont természetesen műszaki vonzata is volt, ami miatt a mai Pöstlingbergbahn más, mint egykor volt.

„Trams du Pöstlingberg (Autriche) (4565150778)“ von Alain GAVILLET from Chêne-Bougeries, Suisse - Trams du Pöstlingberg (Autriche) Uploaded by tm. Lizenziert unter CC BY 2.0 über Wikimedia Commons

A maximálisan 116 ezrelékes folyamatos emelkedő (a svábhegyi fogason ez az érték 110 ezrelék) természetesen sok fejtörést okozott a tervezőknek. Először gőzvontatású fogast akartak ott is építeni, aztán színre lépett egy villamosítással foglalkozó konzorcium, amely erőművet akart Linzben építeni, a szabad kapacitást pedig a város közúti és egyéb vasútjainak tervezte eladni. Az első ötletekből gyakorlatilag csak az útvonal maradt, amikor létrejött a villamos üzemű hegyivasút terve.

Az emelkedőn nem is annyira felmászni nehéz (bár természetesen a csúszás, kipörgés problémát jelent), inkább a megállással van gond, ezért rendhagyó megoldást fejlesztettek ki: az acél keresztaljakra különleges profilú síneket rögzítettek, melyekbe szükség esetén a csipeszszerű fékszerkezet bele tudott kapaszkodni. Ez a mélyre nyúló szerkentyű természetesen különleges kivitelű váltókat igényelt (melyek az első képen is kivehetőek), illetve a villamoshálózatra se tudott ilyennel felszerelt jármű kimenni.

Egyébként már csak azért is szükség volt komolyabb átépítésre 2009/10-ben, mert a linzi villamosok a meglehetősen különleges 900 mm-es nyomtávon közlekednek, míg a Pöstlingbergbahn méteres nyomtávú volt. Olyan fékezési megoldásra volt szükség, ami nem akadályozza a városban közlekedést, tehát a pálya helyett jármű oldalon kellett gondoskodni róla. Az átjárás persze féloldalas: a Pöstlingbergbahn új járművei bejárhatnak a városba, de a sima városi villamosok nem mászhatnak fel a hegyre.

Mivel a linzi közlekedési vállalat jó együttműködést alakított ki a Bombardier-val, az új "hegyivillamos" a Linzben hatvanvalahány darabbal már bizonyított CityRunner (jelenlegi márkanevén Flexity Outlook C) testre szabott verziója, a "MountainRunner" lett (miután az eredetileg kiválasztott cég kiszállt). A rövidség és a régi színek csak a felszín, a fő különbség a duplázott hajtás- és a minden tengelyre egyenként ható fékrendszer (melyet természetesen elektromágneses sínfék is kiegészít). A motorok teljesítménye ugyanakkora, mint a hosszabb "síkvidéki" verzión, de az áttételt a meredekebb pályára optimalizálták - ennek ellenére a városi síneken így is lazán eléri az 50 km/h-s sebességet!

Ja igen, és ezek az új járgányok természetesen alacsonypadlósak - ami a régiekről nem volt elmondható. A beltérben a faborítás és a pasztell színek uralkodnak, ami meglepően kellemessé teszi az utazást; én el tudnék lenni valami hasonlóval itt Pesten is!

Mivel városképi jelentőségű üzemről van szó, az eredeti végállomások kivitelükben megmaradtak a régiek, és a régi járművek egy részét is meg kellett őrizni. Természetesen az ehhez szükséges átalakítás egyfajta újragyártást jelentett, régi kasztnival: a nosztalgia kocsik a padló alatt teljesen modernek, emiatt - többek közt - egymással szerelvénybe kapcsolhatók - és hétvégente tényleg így is közlekednek! Az ember ezt látva nem bír Budapestre gondolni: nálunk nem is modernizálták (már hogy 1973 óta), nem is kötötték össze a villamossal a Fogast, a régi szerelvény mégse járhat...

És így néz ki mozgásban a vasút: hegyoldalban, vasúti kereszteződésen és végül a belvárosban, kommentárral feliratokként (és néha a hangsávban is:). A látogatás során kísérőink említették, hogy az új járművek gyorsabban is tudnának felfelé haladni (lefelé senki nem erőltetné a száguldást), de inkább visszafogják őket, mert ez egy kirándulóvasút: kiábrándító lenne, ha pikk-pakk felérne, hisz hol marad akkor az élvezet.

Külön köszönetet szeretnék mondani a Linz AG Liniennek és Otfried Knollnak!