A sok billentyűs hangszer után nézzünk gyorsan valami mást; valami olyat, ami közelebb áll hozzám :) Már írtam arról, hogy a Hard Rock Cafét a grillcsirke/saláta kombók miatt szeretem - na meg a falakat díszítő relikviák okán. Most utóbbiakból válogatnék, "csak úgy" alapon. Meg mert szépek.

By МаратД (Own work) [CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons

Amíg az ember megvárja, hogy végre a barátnője is válasszon valamit az étlapot olvasgatja, nem csak azt tudhatja meg, hogy mennyibe kerül a crème brûlée, hanem azt is, hogy a rockzenei trófeák gyűjtése alapvetően nem a tulajdonosok ötlete volt. Eredetileg Eric Clapton szeretett volna bevágódni a londoni étterem üzemeltetőinél, amikor is küldött egy olcsóbb Fendert, mondván tegyék ki egy asztal fölé, és rakjanak mellé egy táblát, hogy ha épp arra járna, akkor adják át neki a helyet. Pete Townshend erre szintén küldött egyet, mondván "az enyém is ér annyit, mint az övé".

"Bo Diddley guitar @ HRC, St. Louis" by David from Springfield, MO - Bo Diddley Uploaded by shoulder-synth. Licensed under CC BY-SA 2.0 via Wikimedia Commons

Függetlenül attól, hogy tényleg így történt-e, az azóta globális lánccá fejlődött Hard Rock Cafénak olyan gitárgyűjteménye van, hogy a magamfajta zenebolond csak pislog. Egy gitár önmagában is szép tud lenni - itt viszont néha olyan példányokkal találkozni, amikről sose gondoltam volna, hogy valaha is össze fogok futni velük. Például Bo Diddley "kockagitárjával". Ez a kép St. Louis-ban készült - én speciel Londonban fotóztam egyet, csak rossz lett a kép :-/

"Hard Rock Cafe London (4987625874)" by Corrado Forino - IMG_2632 Uploaded by SunOfErat. Licensed under CC BY 2.0 via Wikimedia Commons

A Gibson Les Paulja a világ egyik legelterjedtebb elektromos gitárja - na de az milyen, amikor egy gitár nem csak a Les Paul _típus_ egy korai darabja, hanem rögtön Les Paul tulajdona is (volt), mint a fentebbi képen látható példány?

Egészen eddig fogalmam se volt arról, hogy Ron Wood nem eredeti Telecasteren játszik, hanem ESP gyártmányún. Persze - gondolom - nem azért, mert nem tudja megfizetni a Fendert :)

Annak ellenére, hogy valószínűleg a "leggitárintenzívebb" műfaj, a HRC alapvetően nem a metálról szól - de néha azért be-becsúszik egy olyan igazi kőevő-húrszaggató szárazfa, mint ez a B.C. Rich, amit egy időben a slayeres Kerry King használt.

Az előbbi gitárhoz hasonlóan ezt a Charvel/Kramer házasítást is Barcelonában fotóztam. Ahogy elnézem, körülbelül a vészkijárat fölé volt kitéve - Mick Mars azért többet érdemelne ennél :-/

Nem minden gitárt használt tényleg az, aki dedikálta: ezt az Epiphone Les Pault például csak aláírták a ZZ Top tagjai (akiket pár évtizede inkább ilyesmikkel látni) - de attól még elég jól néz ki.

Prince zenéje sose bírt megragadni; pont olyannak találtam, mint a "felhő alakú" gitárokat, amiket egy időben használt - de azért néha jó egy-egy ilyet is látni, elrettentésként ;)

És a bejegyzést nem gitárral zárom le: a budapesti étteremben az asztalunk mellett volt kitéve ez a levél, melyben a Queen tagjai azt köszönték meg a rajongóknak, hogy az Innuendo album amerikai eladásai elérték a félmillió példányt. Nem annyira klassz, mint a News of the World album szerződése, amit azt hiszem a kölni HRC-ben láttam, de azért elférne a szobám falán..!