A héten volt már Berlin a blogban, és volt vasút is, most itt az ideje keverni a kettőt! A berlini S-Bahn egy magasperonos (96 centi), harmadik sínes áramellátású, metrószerűnek mondható városi- és elővárosi közlekedési eszköz. A mai formájában az 1920-as évektől kialakított hálózaton három méter (mérnököknek: 3000 mm;) körüli szélességű járművek közlekednek, az állomásokat pedig úgy építik, hogy kicsi legyen a távolság a peron és a kocsik közt - és a jelek szerint ez elég ahhoz, hogy akár "nagyvasúti" szerelvények is elférjenek. Az alábbi videón egy minden nap lezajló szállítást látunk a DB Nachtzug Warschauer Strasse-i telephelye, és a lichtenbergi pályaudvar közt. A két hely közt a legrövidebb út az S-Bahn vágányain át vezet, úgyhogy a szépen rotyogó hangú "Nyuszifül" erre halad el az éjszakai vonatok kocsijaival. És nem valami hatalmas vágányzár keretében: két-három perccel korábban még S-Bahn ment ugyanitt, és az áthaladása után ennyivel megint az jött. A filmecske első jelenete az évek óta átépülő Ostkreuz-nál készült: az ilyen szállításokra szolgáló külön sínpáron álló vonat szabad jelzést kap, és ráhalad az S-Bahn harmadik sínes vágányára Lichtenberg felé; a következő jelenet két nappal és két perccel később rögzítődött, a szerelvény a Nöldnerplatz megállóhelyen halad át:

Talán érdekes, hogy egy ugyanilyen szállítást már elkaptam 3-4 éve, csak akkor még teljesen más volt a vágányelrendezés az Ostkreuz-nál. Persze alapjában véve nem ördöngösség, amit látunk, hiszen a német területeken régen se a sín mellé szórt kavicsról volt szokás felszállni a vonatokra, így hozzá vannak szokva ahhoz, hogy betartsák az űr- és rakszelvényeket, de azért nem bírt nem eszembe jutni, hogy nálunk már az 55 centis peronok is hatalmas előrelépésnek számítanak (EU pénzből, a XXI. században), míg Németországban 1928-tól kezdték bevezetni a 76 centiset (a 38 centis helyett)...