A sok vaskerekű után szoftosabb műfajra váltunk: gumira... na jó, ez a bevezető elképzelve jobb volt, mint leírva, de most már marad :)

Nyugat-Berlinben 1967-ben számolták fel az utolsó villamosvonalakat, de az egykori remizek egy része máig áll, új funkciókat ellátva. Az 1901-ben megnyitott, eredeti funkciójától 1964-ben megfosztott moabiti kocsiszínben például Classic Remise Berlin néven a régi és különleges autók szerelmeseinek támaszpontja működik: itt meg tudod javíttatni a régi Ferraridat, el tudod adni a Rolls Royce Phantom I Roadster-edet, vagy akár tárolásra is leadhatod a Lamborghini Countach-odat, ha kicsi otthon a garázs. De legalábbis megnézheted, amint más éppen az előbb leírtakat csinálja. Utóbbi típus nevét máig nem tudom, hogy kell kimondani (oké, a wikipedián le van írva), de itt rögtön kettővel is találkoztam: az egyik előttem állt, a másik a hátam mögött - és tíz méteres sugarú körön belül nem is ezek voltak a legérdekesebb vasak. Ez ám a hoppá!

Azt persze sejtettem, hogy az arcom le fog szakadni a sok szép géptől, de hogy már az odavezető utcán meglesz az oldtimer találkozó feeling, azt nem. Gondolom, ezek azok az autók, amik nem fértek be (nem érte volna meg fizetni a tárolásért? szervízre vártak?), egyszerűbb volt kint hagyni őket.

Az előző képen látható Citroen DS-t, illetve a Renault 4-es még krómozott ráccsal készült változatát - gondolom - nem kell bemutatni...

... de erről a Volvóról (a pontos típusjelzést a profibbak majd beírják) azért a biztonság kedvéért leírom, hogy nem Warszawa, és nem Pobjeda :) Ugyan nem kimondottan öreg autók, de ragyogó állapotukkal megadták az alaphangulatot a tulajdonképpeni Remise területére lépés előtt.

Az előbb látott DS még szinte újnak számított ('68 utáni modell), úgyhogy kellett egy nem fedett fényszórós is. Bár bevallom, nekem az újabb változat jobban tetszett, ez valahogy öreges. De persze nagyon szép.

Moabit a második világháború után ugyan az angol megszállási szektorhoz tartozott, ennek ellenére ezt az utcát a jelek szerint a franciák kerítették hatalmukba :) A Peugeot 504-est gyerekkoromban nagyon szerettem; szerintem valami filmben vagy tévésorozatban láthattam, aztán ha szembejött egy, mindig megörültem neki.

Valószínűleg ezt a 404 not found kabriót is szerettem volna, de nem lehetett túl gyakori vendég Magyarországon. Érdekes, hogy némelyiknek még a rendszáma is eredeti francia ;)

És kész, ennél a 204-es kabriónál végem volt, ez szinte már cukiság! Most tűnik csak fel, hogy a nyolcvanas évek óta nem volt francia autó, ami kimondottan tetszett volna, pedig előtte azért akadtak. Pontosabban a Peugeot 406-osa tetszett, de lehet, hogy csak azért, mert volt a családban... vagy a Taxi miatt :) Ahogy a háttérben látható, állt még más is az utcában, de ha mindent végigfotózok, sose érek a célomhoz...