Előző rész: a Potsdamer Platztól a Niederkirchner Strasséig

Eredetileg csak egy rövid összeállítással készültem a Fal által okozott, ma is látható berlini sebhelyekről, aztán 12 órával később be kellett látnom, hogy okosabb lenne több részre osztani az egyre komolyabb méretű anyagot. Ha esetleg valaki nem értené, miért Google Street View frame-eket ágyaztam be állóképek helyett a régi fotók alá: mert ezek nagyíthatók, körbe lehet velük nézni a környéken, illetve mert ezek időnként frissülnek, tehát látszani fog rajtuk, ahogy átalakulnak az utcák. Persze a ma látható nézetek se teljesen frissek, de fogadjuk el, hogy ennél pontosabb képet csak akkor alkothatnánk a pillanatnyi állapotokról, ha valaki ösztöndíj jelleggel megfinanszírozná, hogy pár hónapig csak ezzel foglalkozzak :)

Legutóbb a Stresemannstrasse és a Niederkirchnerstrasse sarkán hagytuk abba, ahol a belváros keleti felét körbejáró fal keletnek fordult.

A villamosvágányok régen itt egyrészt továbbmentek a Potsdamer Platz felé, másrészt bekanyarodtak az 1951-ig Prinz-Albrecht-Strassénak hívott Niederkirchnerstrasséba, ami sokáig a német közigazgatás egyik központja volt: a kép hátterében látható, 1898-ban elkészült épület például a porosz országgyűlés alsóháza volt.

Ma a a berlini képviselőház működik benne. Az utca másik oldalán a Martin-Gropius-Bau, az egykori iparművészeti múzeum is látható. Az utána következő foghíjtelkek helyén egykor különböző birodalmi biztonsági szolgálatok - többek közt a Gestapo és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal - főhadiszállásai működtek. Ezek eltűntek a háború végével, ...

... a mai napig áll viszont a Birodalmi Légügyi Minisztérium jellegzetes tömbje, melynek hátsó frontja 1961 után a Falra nézett.

Az épületcsoportban manapság a pénzügyminisztérium működik, az egykori náci biztonsági szolgálatok központjának helyén pedig emlékpark van, az utolsó komolyabb belvárosi Fal-maradvánnyal.

A Wilhelmstrasse kereszteződése után az utca neve Zimmerstrasséra változik. 1986-ban így nézett ki a "nyugati" oldala: igazi senki földje volt, mivel a járda egy része jogilag a "kelethez" tartozott.

A házsor máig foghíjas, de legalább nem lövik le azt, aki átmegy az utca egyik oldaláról a másikra :-/ A Fal helyét természetesen kockakövek jelölik, de a járdát ránézésre nem újították fel az újraegyesítés óta. Sőt, úgy sejtem, hogy ha felkaparnánk az aszfaltot, alatta síneket találnánk (az utca másik végén konkrétan láthatóak is maradványok).

Száz-százötven méterrel arrébb újabb jónevű utca keresztezi utunkat: a Friedrichstrasse. Itt működött a híres-hírhedt Checkpoint Charlie!

„Checkpoint Charlie1“ von Lyricmac at en.wikipedia. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

„DF-ST-91-01396“ von DoD photo by: STAFF SERGEANT F. LEE COCKRAN - [1]. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Ahogy ezeken a képeken látható, az eredetileg csak egy sikánból és őrbódéból álló átkelőhely köré a keletiek egy sok sávos, fedett határállomást építettek a nyolcvanas évek végére - az amerikaiak eközben csak az utca közepén álló bódét cserélgették. Mi magyarok elsősorban azért ismerhetjük a hely nevét, mert a diplomatákon és a négy győztes hatalom katonáin kívül a külföldiek is átkelhettek itt a szektorok közt - a "halandó" németek viszont nem. Pontosabban 1989 novemberéig nem. Közlekedésmániásként felhívnám a figyelmet arra is, hogy miközben odafent néha tankok néztek farkasszemet egymással, az utca alatt metró járt, "nyugatról" - keleten át - "nyugatra".

A foghíj egy részét a 2010-es évekre beépítették, de azért továbbra is érthetetlen méretű lyuk tátong a városszövetben. Kíváncsi vagyok, mikorra fog teljesen eltűnni!

"East Berlin Death Strip seen from Axel Springer Building 1984" by GeorgeLouis - On a business trip to Berlin. Previously published: Never published. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikipedia

A Berlin-Mittét körülvevő Fal-szakasz déli oldalának érdekes pontja volt a Springer-irodaház. Axel Springer, a nyugati médiacézár még a Fal felépítése előtt jelölte ki a szektorhatár közvetlen szomszédságát cége székháza számára. 1984-ben ilyen kilátás nyílt a Falra az épület tizenvalahanyadik emeletéről: jól látható a homokkal felszórt terület a külső fal mögött, aztán a tankcsapdák sora, illetve az, hogy a "hátország" felől a legtöbb lakóházat lebontották, szinte csak gyárak, raktárak maradtak a szomszéd utca vonaláig.

By Leon petrosyan - Own work, CC BY-SA 3.0, $3

Ugyanaz az ellenkező irányból nézve: kerítések, rácsok, csíkos tiltó táblák: itt nem lehetett csak úgy sétálgatni! Ma egy modern lakótömb miatt már semmit se látni a kiadó épületéből, de nem gondolom, hogy ezt bárki is negatívumként élné meg...

„Berlinermauer“ von Noir aus der deutschsprachigen Wikipedia. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

És most nagyot ugrunk, a Falról készült legjellegzetesebb képek egyikének helyszínére. Ez az íves utca eredetileg nem utca volt: 1848-ban hajózócsatornaként építették a Landwehrkanal és a Spree közé, de nem volt hosszú életű, mert már az 1920-as években feltöltötték. 1961-ben aztán az egykor a két parton futó utcák járdái közti rész egy az egyben fegyverrel őrzött területté vált.

A betonfalak helyére ugyan fákat ültettek, de a beépítettség nem igazán állt helyre: ezen a szakaszon ma is felismerhetjük az 1986-os fotón látható néhány házat.

És egy utolsó kép erejéig elhagyjuk Mitte negyed külső határát: immár Treptowban járunk. A Fal itt cikk-cakkban haladt, és felépítésekor értelemszerűen nem nagyon volt szempont, hogy az ott lakók életét mennyiben befolyásolja a határsáv. A fotón a Bouchestrasse és a Harzer Strasse sarka látható, értelemszerűen "nyugat" felől.

A 2016-ban látható street view-n még mindig üresen tátong a halálsáv, és a színes geometriai díszítés is felismerhető a tűzfalakon. El nem tudom képzelni, milyen lehetett így élni:

„Bouchéstraße-Harzer Straße - Berliner Mauer, 1989-11-18“ von Florian Schäffer - Übertragen aus de.wikipedia nach Commons durch Saibo mithilfe des CommonsHelper. Original text: eigenes Foto. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A "keleti" oldalon (nekünk balra) lakó polgár elvileg bármikor átintegethetett a nyugati oldalra, gyakorlatilag viszont ez ellenjavalt volt, mert az ellenség mindig figyelt. Már hogy az az "ellenség", amelyik ezt a "védőfalat" építette. De valószínűleg a "nyugati" oldaliak (nekünk jobbra) se voltak boldogok attól, hogy egy hatalmas börtön kerítése húzódik az ablakuk alatt. Ti el tudnátok képzelni, hogy az utcátok túloldalára csak engedéllyel lehessen átmenni?

Folytatás: Berlin-Mitte északi határán

Régi képek: allhails@flickr, PETERSHAGEN@flickr , wikimedia commons
Források: www.saschateichmann.de, német wikipedia, szóbeli közlések, régi térképek