Közkeletű téveszme, hogy csak nálunk zárnak be vasútvonalakat. Aki eleget utazgat, az az ún. fejlett országokban is számos helyen találkozhat forgalom nélkül rozsdásodó sínekkel, kiszögelt sorompókkal, vágányok nélküli vasúti hidakkal, üres állomásépületekkel (bár ez persze minket nem feltétlenül kell, hogy vigasztaljon). Sokkal érdekesebb azonban a dolog, ha a bezárt vonal nem üres tanyákat kerülgetett a pusztában, hanem egy több százezer lakosú nagyvároson futott végig, számos alagúton, és ehhez hasonló viaduktokon át:

Von Atamari, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5695512

Ez itt a wuppertali Nordbahn, azaz "északi vasút" - nevét onnan kapta, hogy az 1929 óta Wuppertal névre hallgató városfüzér névadójától, a Wupper folyótól északra helyezkedik el. A nyomvonalát az alábbi térképen pirossal jelöltem, de a folyótól délre láthatunk egy másik, fekete vonalat is: az a mai fővonal, mely háttérbe szorította az északit. Hogy még szebb legyen a kötöttpályás "párhuzamosság", a kettő közt kékkel a zseniális függővasutat is berajzoltam - ez a belváros nagy részén egyébként pont a folyó fölött megy.

Kép: Google Earth, Image © GEoBasis-DE/BKG

Természetesen a Rheinische Eiensebahn-Gesellschaft nem a romantikus fotólehetőségeket kedvelő vasútbarátok kedvéért építette ezt a vonalát az 1870-es években, hanem a térkép fekete vonalával, a Bergisch-Märkische Eisenbahn-Gesellschaft Elbertfeld (ma Wuppertal része) - Dortmund viszonylatával akart versenyezni. A fentebbi képre kattintva feljövő google térképen (másfél éjszakát dolgoztam rajta, szóval tessék szépen végigkattingatni;) látható, hogy mindkét vonal Düsseldorfból indult, és ment Hagenen át Dortmundig, több helyen is ugyanazon folyók völgyében, de mégis más útvonalon.

Von Terry57 in der Wikipedia auf Deutsch (Originaltext: Jörg Dahm alias Terry57) - Eigenes Werk (Originaltext: Eigene Fotografie), Gemeinfrei, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=3376398

Persze nem csak a városok közti összeköttetés volt a lényeg, hanem az is, hogy minél több ipari területet fel tudjanak tárni, ennek ellenére már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a hegyoldalon kígyózó északi vonal nem versenyezhet a völgy aljának közelében menő délivel. Amikor aztán 1880-ban - a vonal átadása után egy évvel - a Rheinische-t államosították, egyfajta mentesítő-kerülő útvonal lett belőle: több helyen is összekötötték a déli fővonallal, így a környék mellékvonalai is átjárható hálózatot alkottak. Az imént említett térképen pár ilyen mellékvonalat is bejelöltem, a főbb adatokkal - ezek többsége szintén nem élte túl a hetvenes-nyolcvanas éveket.

Von Phil Richards from London, UK - 10.05.90 Wuppertal Wichlinghausen 515.526 815.713, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=26695689

A két D-betűs végpontnál már rég nem látszik, hogy a két vonalat két külön cég építette, külön pályaudvarokról indulva. A hetvenes évekre eltűnt a fővonalakból kiinduló mellékvonalak nagy része, a méteres nyomtávú wuppertali villamossal együtt; a nyolcvanas években pedig a város normál nyomtávú tujái is a múlt emlékévé váltak. Csak a magán a Nordbahnon zörögtek még mindig az akkumulátoros (!) villanymotorkocsik, de lassan az ő idejük is lejárt. Nem a pálya állapota miatt, mert az komoly gőzmozdonyokat, tehervonatokat is elbírt, hanem mert az utasok elmaradoztak: a déli fővonalon nagyobb volt a kínálat, és gyorsabbak voltak a kapcsolatok a környező nagyvárosok felé. Végül a Wuppertal-Wichlinghausen állomástól keletre eső szakaszon 1979-ben függesztették fel a forgalmat, az onnantól Mettmannig tartó nyugati részen pedig 1991-ig jártak a fent látható akkumulátoros szappantartók.

Von A.Savin (Wikimedia Commons · WikiPhotoSpace) - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=7851156

A teherforgalom 1999-ig tartott ki, emellett különvonatok is viszonylag rendszeresen bejöttek a különleges fekvésű szakaszra, míg el nem vágták az utolsó kapcsolatot is a hálózat többi részével. Az eredeti (teljes) Düsseldorf-Derendorf - Dortmund Süd vonalon Düsseldorftól Mettmannig jár még S-Bahn, onnantól néhány kilométeren pedig tehervonatok közlekednek egy mészműig, a keleti végen Gevelsberg Westtől Hagenig ugyancsak S-Bahn közlekedik. Google Earth-ben csináltam egy videót a bezárt vonalrész fölött "végigrepülve", jól látszanak a nagyobb állomások üres helyei, bár kicsit rángatós lett a kép.

Von Frank Vincentz - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=33135432

A vasút nyomvonala körülbelül tíz évre a használaton kívül álló ipari emlékek sorsára jutott: nagyrészt benőtte a gaz, és amit lehetett, szétvertek, amit szabadott, beépítettek. Egy vágány sokáig járható maradt, ezen néha drezinával járkáltak a bezárt vasútvonalak szelíd motorosai, akik egyébként szerették volna, ha ez a lehetőség megmarad. A város végül mégse mellettük döntött, hanem biciklis-gyalogos túraútvonal építésébe fogott. A vasútbarátok "csak" egy kisebb szakaszt kaptak meg - persze lássuk be, a túraútvonal valószínűleg több embernek okoz örömet, mint a hajtányozás. Emellett a vonal egyik közúti aluljáróját is "beLEGOsították", ami szintén nem rossz ötlet ahhoz képest, hogy hagyhatták volna lerohadni, mint bármelyik MÁV-os hidat. Sajnos, amikor két éve a városban jártam, nem volt időm elnézni ide, így amit a vonalról tudok, azt mind az interneten szedtem fel - aktuális híreket, kiegészítéseket már csak ezért is szívesen fogadok!

És hogy stílszerűen fejezzük be, itt egy videó a Wuppertaler Nordbahn utolsó személyforgalmi napjáról, 1991. szeptember 27-éről. A hangulat ismerős az itthoni bezárásokról: a kocsi orrára lógatott vádaskodó tábla, a folyamatos kürtölés, a szabálytalan helyekre (és egymás elé) beálló fotósok... Az azért még kikívánkozik belőlem, hogy a vonal mentén lakók valószínűleg nem hiányolják az ablakuktól öt méterre elrobogó vonatokat.

Ha tetszett a bejegyzés, ajánld ismerőseidnek!

Források:
www.bahnen-wuppertal.de, német Wikipedia