A C-50-es mozdonyokat a MÁV Északi Járműjavító építette az ötvenes-hatvanas években, nagyjából abból, ami épp rendelkezésre állt. Bár nekem elsősorban a Csepel motor jellegzetes kerregése tűnik fel, biztos vagyok benne, hogy aki traktorokkal, munkagépekkel vagy teherautókkal foglalkozott akkoriban, számos további ismerős alkatrészt is felfedezne a típuson.

A Gyermekvasút mindig is kilógott a hazai kisvasutak közül, így itt nem volt jellemző a típus, néhány éve mégis szereztek egyet (meg még egyet, de az nem működőképes - tudtommal). Utasszállító vonattal persze ritkán látni, mert a pici gépet nem igazán arra tervezték, hogy ezen a hegyes-völgyes vonalon több kocsit végigcibáljon.

Sokáig egyátalán nem tudtam, hogy van ilyen mozdony a budai kisvasúton, aztán a 2010-es kisvasúti napi járműparádén találkoztam vele, amint ezt az 1902-es gyártású kocsit vontatta. Kicsivel később, a gépészeti nyílt napon sikerült is utaznom ezzel az összeállítással.

A minimozdony legszokatlanabb fellépése persze nem ez volt, hanem amikor egy autómentes nap kapcsán levitték az Andrássy útra. Ahogy látható, ekkor még a Gyermekvasút jelenlegi festését viselte, ...

... amit a közelmúltban cseréltek le erre a gazdasági vasutas gúnyára. Nem kimondottan fotogén - pláne a fák árnyékában -, de történetileg így helyes, hiszen ez egy GV-s mozdony, nem úttörővasutas. Mint mondtam, nem kimondottan erre az igénybevételre tervezték, így október második hétvégéjén is csak Széchenyi-hegy és Virágvölgy közt járt, illetve volt egy rövid köre, amikor már Csillebércen visszafordult.

Mivel határozottan kedvelem ezt a traktorhangú képződményt, szombaton felfogasoztam a hegyre, és pár kör erejéig beragadtam a fák közé. Kicsit utaztam is a száztizenéves (van, ahol nem '902-esnek, hanem '905-ösnek írják) kocsival, és persze megállapítottam, hogy mekkora egy találmány ez kisvasút!