A felhőkarcolók után húzódjunk be a frankfurti óvárosba, pontosabban abba, ami megmaradt belőle a második világháború után:

A város középkori főterét Römerbergnek, azaz Római-hegynek hívják, a városháza hármas tagolású főépülete, a Römer, azaz "a Római" után. Az világosnak tűnik, hogy az elnevezés a három szomszédos ház egyikétől ("Ház a Rómaihoz") származik, de hogy azt miért hívták így..? Sokáig azt gondolták, hogy az épület eredetileg egy Römer nevű család tulajdona volt, ma már valószínűbbnek tartják, hogy a vezetéknevek előtti időkben az itt lakó családok hívták így magukat a már régebb óta ilyen néven futó ház után ("én vagyok a Római-házi Konrád"). És hogy akkor a házat miért hívták így? Valószínűleg mert egy időben olasz kereskedők laktak benne. A szomszéd házat például Laderamnak hívták, ami a Lateránra utalt. Nem tudom, ki hogy van vele, én eredetileg valami izgalmasabb, romantikusabb magyarázatra számítottam, minimum egy szentté avatott római mártírral, álruhában utazó pápával, vagy valami hasonlóval, nem arra, hogy egy középkori olasz divatház után nevezték el Németország pénzügyi központjának főterét :) Persze olyan is van, aki "Róma" és "Laterán" egymás mellett állásába a világi és egyházi hatalmak status quo-ját látja bele, de ez szerintem kicsit erőltetettnek tűnik.

Szépek ezek a házak a tér keleti oldalán, nem? És milyen jó állapotúak! Igaz, még csak harmincvalahány évesek: az eredetileg itt állt házak elpusztultak a világháborúban; helyük részben üresen maradt, részben egyszerűbb kivitelben építették be. Aztán jött a metróépítés, amikor ismét eltűnt innen minden, majd a nyolcvanas években épült fel a most látható házsor. Azt kell hogy mondjam, igényesebben megcsinálták, mint mondjuk Kölnben!

Von Photochrom der Photoglob AG, Zürich, Schweiz; Fotograf vermutlich Carl Friedrich Fay (1853-1919), Carl Hertel (1832-1906) oder Carl Friedrich Mylius (1827-1916) - Original im Besitz von Mylius, gescannt und retuschiert (starke Alterungsspuren beseitigt), Gemeinfrei, Link	Von Mylius - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, Link

Sokkal rosszabbul járt a Frauenstein-ház és Sóház (Salzhaus - előre is elnézést kérek, de az önálló értelemmel bíró neveket le szoktam fordítani), melyekből gyakorlatilag csak a pince érte meg a háború végét. Ezeket az ötvenes években építették újra, hogyismondjam... büszkén korlátolt vasbetonszimbolista stílusban, értsd: modern eszközökkel, "utalva" az eredeti tömegekre és alapformákra.

Érdemes megemlíteni, hogy a frankfurti politikusok is érzik, hogy nem az igazi az óváros háború utáni arculata, ezért néhány éve lebontották a hetvenes években épült Műszaki Városházát, és a környékére elkezdték felhúzni a régi városszövet egyfajta replikáját.

És akkor vessünk egy pillantást a város jelképére, a Römerre. Mint említettem, ez eredetileg a három egymás mellett álló polgárház (Laderam (később Limpurg), Römer, Löwenstein) közül a középső neve volt, mára viszont az egész városházi tömböt ezen a néven emlegetik. A tanács a XV. század elején vásárolta fel az épületeket (pontosabban először csak a Rómait és a tömb hátsó oldalára kilógó Aranyhattyú fogadót), majd az elkövetkező évszázadokban a környező tömböt is teljesen bekebelezték, és nyugat felé terjeszkedtek. Közben néha kibelezték a házat (ma faszádizmusnak neveznénk), majd átépítették, megint átépítették, áttervezték, de mégsem építették át, végül hagyták lerobbanni... aztán jött a második világháború. Az épület súlyos károkat szenvedett, de legalább kívülről visszaállították régi dicsőségét - kit érdekel, hogy belülről vasbeton, ha kívülről hozza egy olyan épület méltóságteljességét, melyben többször is német-római császárt választottak?

A tér déli oldalán áll a Régi Szent Miklós-templom. Ezen a képen sajnos nem igazán látszik, de valószínűleg két építészeti korszak határán kezdték építeni: a torony alja még négyszög alapú, a késő romanikára jellemző köríves ablakokkal, a fölötte levő rész viszont már nyolcszög alapú, csúcsíves nyílásokkal, ami a gótikát jelzi. A részletesebb elemzést más blogok jobban csinálják, ezért csak annyit írnék még, hogy tetszik a maga relatív egyszerűségével a díszes polgári házak mellett.

Két klasszikus: egy favázas utánépítés 1983-ból, és egy Volkswagen kisbusz. Azért valahol fura, hogy a busz régebbi, mint az épület, nem? :)

A találó nevű Kőház (Steinernes Haus) közel ötszáz évet állt elég magányosan a favázas épületek közt, mielőtt a második világháborúban telibe nem találta egy bomba. Különlegessége miatt szerencsére hamar az újjáépítés mellett döntöttek - és nem kell megijedni, a bambusz...izé a homlokzat alján csak időszakos installáció volt :)

Folyt. köv.

Forrás: német Wikipedia, frankfurt.de, altfrankfurt.com