Vagy féltucat ismerősöm végigutazta már a Transzszibériai vasútvonalat, ehhez képest én már akkor büszke vagyok magamra, amikor ki merem próbálni egy szomszédos ország egy fősodorból csak kicsit kieső viszonylatát :) Pedig a Csallóközben még csak idegen nyelveket se kell beszélni ahhoz, hogy megértesse magát az ember!

Az 1896-ban átadott Révkomárom - Dunaszerdahely - Pozsony vasútvonalon 2012 óta a RegioJet nevű magántársaság végzi a személyszállítást, elvileg Bombardier Talent és Siemens Desiro szerelvényekkel. Azért írom, hogy elvileg, mert a járműállományt balesetek ritkították meg, emiatt egy mozdonyvontatású szerelvényt is be kellett vetniük. A gép egy ideig egy Csehországból kölcsönzött Bardotka volt, amit később erre a látványos -  és szintén cseh - Búvárra cseréltek. Igazából ez volt az út fő apropója, utazni szerettem volna ezen a tarka vonaton:

A sok baleset (a mi utazásunk után nem sokkal is volt egy) oka egyértelműnek tűnik: még a képen láthatóhoz hasonló komoly forgalmú átjárókban sincs rendes sorompó, csak fénysorompó, ...

... a kisebb forgalmúakban pedig még az se, csak stoptábla. Elég rossz érzés lehet a sok baleset a személyzetnek: bizonyos átjárók előtt többször, hosszasan kürtöltek.

A vonal teljesen olyan, mint egy itthoni villamosítatlan viszonylat, még az állomások is ismerősek lehetnek. Súlypontja Dunaszerdahely, ahol a nálunk is aktív Metrans konténeres bázisa van - ezen kívül a vonatok egy része csak idáig jön le Pozsonyból.

Innentől felfelé a "fapadosabb" megállók helyét jobb állapotúak veszik át, és persze a forgalom is nő, ahogy közeledünk a szlovák fővároshoz.

Ami tanulságos volt: a P+R-hez nem feltétlenül kell sok pénz. Persze lehet, hogy ennek a képnek a helyszínén két év múlva parkolóház lesz lifttel, de nem tartom valószínűnek. Igény van, hely van - hát megoldják.

A hazaút Pozsonyban heveny újratervezésbe torkollott: eredetileg Érsekújváron át akartunk visszatérni Komáromba, aztán a pályaudvar történelmi, csonka részén megláttuk ezt az ex-Deutsche Bahn 628-ast Komárnóra táblázva. Nosza, futás a menetrendhez kitalálni, mikor indulhat, aztán futás a pénztárhoz jegyet venni, majd futás fel a peronra, mert tíz perc múlva megy..! Egy pillanatra ugyan megfagyott bennünk a vér, amikor a vélt időpont előtt befutott lentről egy Talent, de szerencsére az kiállt a forgalomból, és helyette tényleg ezzel az öregebb vassal utazhattunk.

A RegioJet 628-asairól nem sokat tudtunk, én például azt hittem, még csak próbajáratoznak, de ezek szerint már bedobták őket a forgalomba. Belülről nagyjából úgy néztek ki, ahogy a DB-nél; ki is volt tacepaózva az előtérben, hogy hamarosan testreszabja őket a RegioJet, addig az utasok megértését kérik. Lehet, hogy a balesetek következtében beállt járműhiány miatt nem tudták megvárni a rendes felújítás elvégzését? Mindenesetre kellemes járgányok ezek így is, a nem-gépes felükben még hangjuk is alig van.

Eredetileg végig akartam videózni az utazást, aztán inkább beszélgettem, ettem, nézelődtem... megint ettem, megint nézelődtem :) úgyhogy a mozgóképes anyagot fel kellett dobnom néhány korábbi külső felvétellel, többek közt egy Kocúros tehervonattal. A vonal mentén több állomáson is láttunk élő vasúti kapcsolattal rendelkező üzemet, úgyhogy nem meglepő a hosszú szerelvény. De ezen túl láthatunk Talentet és Desirót is.

Felfelé menet nem nagyon volt utastájékoztatás, lefelé viszont bizonyos megállókat magyarul is bemondott a gép - az állomásokon viszont üres fehér négyszögek figyeltek a szlovák nevek alatt. Ez elsőre fel se tűnt, aztán olvastam, hogy néhány nappal később elkezdték felszerelni a magyar helységnév-táblákat. Aki most megy ide, már nem ugyanazt láthatja, mint mi, pedig alig telt el egy kis idő. Hogy a Búvár még jár-e, azt nem tudom, de örülök, hogy el sikerült csípnem.

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel!