Ami idelent a városban hideg ködszitálásként manifesztálódott, az a Széchenyi-hegyen tökéletes télnek nézett ki a webkamerák képén, úgyhogy felpattantam a 21-es buszra, és meg se álltam a Normafáig.

Mivel az öltözékemet nem téliesítettem kellően (=elfelejtettem vastag zoknit venni), az a huszonpár perc is odavágott, ameddig a lillafüredi motorkocsira és mellékkocsijára vártam, de megérte! Kár, hogy perpillanat nincs működőképes gőzöse a kisvasútnak, ennél csak az lett volna hangulatosabb!

Persze az Mk45-ösöket is szeretem, az pedig külön érdekes volt számomra, hogy a képen látható vonatba két olyan kocsi volt sorozva, amilyennel még nem utaztam itt, ...

... tudniillik a 001-es és 002-es ex-kecskeméti poggyászteresek. Ráadásul a kettes előző nap állt forgalomba, úgyhogy gyakorlatilag vadonatújnak nézett ki.

Csak néhány állomásnyit utaztam vele, de hangulatos volt, faléces ülésekkel és kályhával, ahogy kell - ami közforgalomban már gáz lenne, az itt a varázslat része.

Így utólag, a meleg szobában ülve szinte nem is értem, miért nem maradtam még egy kicsit a sínek mellett, de ha jobban megnézem azt a snittet, ahol a mozdonyos vonat elindul Széchenyi-hegyről, látom, hogy a vacogástól már remegett a kezem :) Mindenesetre mindenkinek ajánlani tudom a hegyi kisvasutazást, ez az üzem ma is pont úgy elvarázsol, ahogy kiskoromban!