December vége felé Pozsonyban volt dolgom (át akartam menni Bécsbe, hogy aztán visszajöhessek onnan), és ha már ott voltam, vonatokat akartam fotózni a főpályaudvaron. Igencsak korai megérkezésemkor viszont arccal hárítottam a díszkövet (póriasan szólva: pofára estem), mert a szokásosnál jelentősen kevesebb látnivaló fogadott a pestihez képest hűvös reggelen. Igaz, ennyi hó és jég mellett örülhetek, hogy csak képletesen estem pofára :)

Pár megérkezett vonatot még kivontattak, az enyém is továbbment, utána viszont szinte csak azt nézegethettem, ahogy a ráfagyott, majd lassan felengedő hó időnként lehullik a felsővezetékről. Mit mondjak, nem így terveztem: én mindenféle átmenő tehervonatokra számítottam a reggeli hivatásforgalmi csúcs utáni lyukban!

Valahol Dévényújfalunál lehetett gond, mert nem csak Csehország (+Jókút, Malacka) felől nem érkeztek meg a vonatok, hanem Bécs felől se. A késésről szóló bemondások az angolon kívül a bécsi vonat esetében németül is elhangzottak, így mindenki a főépületben melegedett a peronon várakozás helyett. Már úgy értve, hogy rajtam kívül, mert én nem adtam fel a reményt, hogy esetleg jön valami mentesítő dízelmozdony :)

A kevés indulásra váró vonat egyikének elején állt ez a 381-es, mely a csehek 380-asának szlovákosított változata. Összesen kettő van belőle nekik: 200 helyett csak 160-at tudnak, és nemzetközi expresszek helyett ingavonatok élén/végén látni őket.

Jóval érdekesebb volt ez a rövid tehervonatocska. Ekkor egy ideje már nem érkezett semmi nyugat felől (ez a mozdony se tudom, hol szedhette fel ezt a néhány kocsit, ha más nem jöhetett át), mindenesetre befutott, és szerencsére épp elég ideig várakozott a továbbhaladásra ahhoz, hogy le tudjam fotózni. Az itthon felbukkanó Laminátkákhoz képest elég szépen nézett ki!

Ott-tartózkodásom végére aztán beindult az élet: megjött a bécsi inga, és hamar vissza is indult, egyre több lett a foglalt vágány, nekem viszont sajnos mennem kellett, így nem figyelhettem a forgalmi akadály elhárulása után átzubogó tehervonatokat...