Általános iskolás korunkban körbejárt a haverok közt egy fura akciófilm, amiben mindenféle őrültek karddal kaszabolják egymást, és akinek sikerül levágnia a másik fejét, abba belecsap a villám, sokszor. Én először csak azért néztem meg, mert részben a Queen csinálta a zenéjét, és bevallom, kellemesen csalódtam benne (ellentétben a Flash Gordonnal, amiben tényleg csak a zene volt - viszonylag - jó). Jól megcsinált, látványos ponyva volt, jól eltaláltan eltúlzott szereplőkkel, és bár az ilyesmire nem szoktam odafigyelni, a vágás, a kameramozgások, és az áttűnések kiemelten tetszettek. Sokszor olyan volt ez a mozi, mint egy videóklip - amiből akkor még nem láttunk olyan nagyon sokat, hiszen szinte csak a Zenebutikban adtak ilyesmit rendszeresen!
Sok évvel később (tudom, mindig így szoktak az ilyen bejegyzéseim kezdődni, de ez az igazság) tudtam meg, hogy ez azért volt így, mert a rendező Russell Mulcahy alapvetően videóklipek készítéséből élt, mielőtt filmre vitte a halhatatlan kardozókat. És nem is kispályásan csinálta ezt, például ő készítette az első videóklipet, ami a Music Television műsorán lement (és melynek a végén rövid időre Hans Zimmert is láthatjuk).
A szintén nagyon nyolcvanas évek "Bette Davis Eyes"-hoz is ő rendezte a klipet - és álljon itt cross-promotion jelleggel egy kiegészítés: ez a szám egyszer már szerepelt a blogban, a feldolgozások közt.
Jóval moziszerűbb volt a "Total Eclipse of the Heart" - igaz, a zene méltóságteljessége adta magát ehhez, és a jelek szerint Russell szeretett alkalmazkodni, tehát komoly számhoz komoly (de azért elég értelmetlen) klip, ...
... dilis ugribugri számhoz viszont dilis ugribugri (és ugyanúgy értelmetlen) videóklip járt :)
És bizony voltak idők, amikor Elton John se csak balladákkal szerepelt a slágerlistákon - a klipet itt se vették nagyon komolyan.
Ahogy elnézem, Russell előszeretettel használt több csíkra darabolt képernyőket, itt is láthatjuk ezt az effektet néhányszor.
Szintén a nyolcvanas évek, de a dolgok másik oldala volt a "Jeanny" Falcótól. Elég nyomasztó szám, a klip meg eljátszotta azt, amiről a dal szólt.
Be lehetne linkelni még pár videót a wikipedia vonatkozó oldaláról, de inkább befejezem, méghozzá a kedvencemmel, a "Princes of the Universe" című opusszal. Ez az a szám, ami annak idején elindított a keményebb rock felé, és mellesleg azon kevés Queen klip egyike, amelyben Brian May nem az apjával együtt épített gitárjával látható. Persze túlspilázott az egész filmecske, de azok az átmenetek, amikor valaki átmegy egy oszlop vagy egyéb elválasztó mögött, és hirtelen másutt vagyunk, ma is nagyon tetszenek.
Ez megy most