Most egy olyan zenészről szeretnék írni, aki sokkal többet tett hozzá az egyetemes rocktörténelemhez, mint a hangszeréből származó hangok. Pontosabban nem is annyira írni szeretnék róla, mint inkább bemutatni pár számomra kedves számot, melyeken kedvenc zenészeimmel együtt játszik :)

Bob Daisley 1950-ben született Sydney-ben, de híres zenésszé a hetvenes évek Angliájában vált. Játszott blues együttesekben és Mungo Jerry mellett, majd '77-ben a Rainbow tagja lett.

A '78-ban kiadott Long Live Rock'n'Roll-on csak néhány számban játszott, majd turnéra ment velük, de a következő nagylemeznél a Deep Purple-ös Roger Gloverre "cserélték".

Szerencsére nem csüggedt: ekkoriban ismerkedett össze Ozzy Osbourne-nal, aki épp otthagyta a Black Sabbathot, és új bandát próbált összehozni. Rögtön jelentkezett is. Az együttes neve eredetileg Blizzard of Ozz lett volna, de a végén valahogy mégis Ozzy neve alatt futott a projekt, a nevet pedig a lemez kapta meg. És nem ez volt az egyetlen kellemetlen meglepetés: Daisley a számok írásában is részt vett, illetve a szövegeket is nagyrészt ő írta, de ez a royaltin nem látszott, ráadásul a második albumon, a Diary of a Madmanen eredetileg fel se tüntették, hogy játszott.

Ennek ellenére a következő lemezre (Bark at the Moon) visszatért szerzőként és zenészként is, az arra következőn (Ultimate Sin) viszont csak szerzőként van feltüntetve, a basszusgitárt más kezelte. Érdekes, hogy közben pereskedett is az első két lemez részleges szerzői jogaiért, amit meg is nyert, de ez nem hatott ki Ozzy-val való munkakapcsolatára, így ő játszotta fel a következő két lemez (No Rest for the Wicked és No More Tears) basszusát, bár utóbbira nem írt se szöveget, se dalt, sőt: a lemezborítón és promóciós anyagokon Mike Inez szerepelt helyette.

Ozzy-val való kapcsolata végül egy újabb perrel végződött, mely után az első két lemez basszus és dobsávjait újravették Daisley és a dobos Lee Kerslake helyett Robert Trujillóval és Mike Bordinnal :(

Egyébként két Ozzy-lemez közt se unatkozott: először az újjáalakított Uriah Heep tagja volt, majd összehaverkodott Gary Moore-ral, akinek ezután több lemezén és turnéján is besegített.

És a nagy nevek "gyűjtése" még nem ért véget, mert 1986-ban a Black Sabbath aktuális lemezén játszhatott. Valami persze itt se stimmelhetett, mert a felvételek végén Eric Singer dobossal együtt gyakorlatilag lelépett, ...

... hogy Gary Moore-ral nagyszabású turnéra menjenek. Ez egy stabilabb munkakapcsolatnak tűnik, hiszen magán a turné tárgyául szolgáló lemezen, a Wild Frontieron, illetve folytatásán, az After the Waron is játszott.

Igaz, a kettő közt négy szám erejéig beugrott Yngwie J. Malmsteen Odessey című lemezére - ekkoriban valószínűleg ritkán unatkozott :)

Az 1989-es After the War turnén Moore a kiábrándultság jeleit mutatta, és a próbákon a saját dalai helyett előszeretettel régi blues-okat játszott. Bob barátunk ekkor adta azt a tippet, ami Gary legnépszerűbb albumához vezetett: "miért nem csinálsz egy blues lemezt?".

A többi már történelem: az 1990-es Still got the Blues hatalmas sikert aratott, gyakorlatilag egy második karrierrel ajándékozta meg Gary-t - érdekes, hogy ehhez képest Daisley csak néhány dalban játszik rajta. A baráti és zenészi kapcsolat persze ezután is megmaradt, több lemezen dolgoztak együtt az elkövetkező években.

Daisley természetesen ezután se hagyott fel a zenéléssel, de bevallom, én szem elől tévesztettem. Valaki esetleg ismeri az azóta eltelt időbeli munkásságát?

Forrás: angol wikipedia, bobdaisley.com, interjúk a youtube-on