Ha magashegységekről van szó, akkor két dolgot érdemes tudni rólam: az egyik az, hogy tériszonyos vagyok, a másik pedig az, hogy imádom a drótkötélvasutakat, pontosabban a lanovkákat. Ami másnak a sielés okozta adrenalinlöket, az nekem a félelem legyőzése, hogy fel merjek szállni ezekre :)
A lanovkákkal - mint magával a lanovka szóval is - Csehszlovákiában, a Magas-Tátrában ismerkedem meg gyerekként, és elsőre beléjük szerettem! Tátralomnic környéke a műfaj paradicsoma volt, hiszen rögtön kettő is ment belőlük a környék fölé tornyosuló Lomnici-csúcs alatt fekvő Kőpataki-tóig.
Az egyik lanovka egy öreg ingavasút volt: két nagyobb kabinja (lásd fentebb) közül az egyik mindig fel, a másik mindig lefelé ment. 1937 óta üzemelt, és elég kopottnak tűnt, bár nyilván rendben volt tartva műszakilag (a képek alapján valamikor ennek a kabinját is korszerűsítették). Mindenesetre 7-8 évesen nagy fájdalmam volt, hogy mi a családdal soha nem ezzel utaztunk, hanem...
... a részben mellette futó kiskabinossal, ami ezen a felülről készített képen jobbra látható. A "részben mellette" kitétel fontos: az újabb, 1973-ban átadott lanovka ugyanis máshonnan indult, mint a régi (903 méteres tengerszinti feletti magasságból), csak a Štart nevű közbenső állomásnál (1172 m) kanyarodott melléje. Az már eleve érdekes volt, hogy egy lanovkának megállója van, de hogy közben irányt is váltson, az lenyűgözött. A képen sejthető is az épület, amibe befutva a kabinok jobbra kanyarodtak, mentek egy kicsit, majd enyhén balra kanyarodtak, hogy azután az épületet elhagyva ismét egyenesen ereszkedjenek le tátralomnici végállomásukra.
Talán érthetőbb lesz, ha lerajzolom: a piros vonal (legalábbis remélem, hogy piros, mert színtévesztő vagyok, és RGB szám alapján próbáltam kitalálni, hogy milyen) a régi, nagykabinos, a sárga (esetleg világoszöld - mégegyszer elnézést:) pedig a kiskabinos lanovka. Külön helyről indultak, de mindkettő a csillaggal jelölt Kőpataki-tóig ment.
Egyszer túl sokan várakoztak a lenti végállomáson, ezért gyalog mentünk fel a Štarthoz, ott készült ez a kép: a jobb szélén az új lanovka "megtört alaprajzú" irányváltó épületének széle látszik, a kép közepe táján pedig az újabb (balra) és a régebbi (jobbra) kötélpálya oszlopai. A kép közepénél a két vasút Kőpataki-tó állomása látható, felettük trónol a Lomnici-csúcs. Sajnos ez az egyetlen fotó, amit gyerekkorunkban a lanovkáról készített édesanyám vagy édesapám - vélhetően a mi (=gyerekek) unszolásunkra. Egyébként fontos megjegyezni, hogy a régi lanovka is megállt Štartnál, ami onnan kapta a nevét, hogy eredetileg egy szánkópálya kiindulási pontja volt.
By Petr Vilgus - vlastni dilo (own work), CC BY 3.0, Link
A rendszerváltás után az újabbik vasutat felújították: a legfeltűnőbb, hogy két drót (egy vontató és egy tartó) helyett csak egyetlen maradt (tehát ugyanaz tartja és mozgatja a kabinokat). Ez az állapot látható a fentebbi képen, melyen érdekes még a hozzánk legközelebb levő teherszállító "kocsi" is. A jobbra látható régi vasút a nagyobb szállítási kapacitású újabb mellett sokáig haldoklott, végül 1999-ben zárták be, mára nagyrészt el is bontották.
2013 körül aztán megint újítottak: a kiskabinos vasútnak csak a Štartig tartó alsó szakaszát tartották meg, a felsőre egy nagyobb fülkéjű, de szintén sokkabinos újat építettek, mely a fentebbi képen látható (az iménti térképen vékony sötétkék (esetleg lila) vonallal jelöltem). Szintén megfigyelhető odafent a tónál a két immár funkció nélküli felső végállomás, az új vasút ugyanis kicsit eltérő nyomvonalat kapott. Érdekes, hogy ezen kívül építettek még egy vasutat Tátralomnic és a Štart közé, ülőliftes kivitelben, illetve a felső szakasszal részben párhuzamosan egy kisebb sílift is vezet. Micsoda élet lehet itt télen!
Eddig arról volt szó, hogyan lehet feljutni lentről a Kőpataki-tóhoz, most nézzük meg ugyanezt visszafelé, a 15 személyes kabinokkal közlekedő Kőpataki-tó - Štart szakasszal kezdve! Ottjártunkkor az időjárás elég változatos volt: a fülkénk néha belefutott a felhőkbe, ...
... néha pedig tiszta időben haladt - mindezt a változatosságot néhány percen belül produkálva. Ami még érdekes, hogy ez a nehezebb jószág is csak egyetlen kábelen lóg! Egyébként valahogy úgy esett, hogy felfelé fotóztam (lásd fentebb), lefelé videóztam, úgyhogy mozgóképet is tudok mutatni:
A négyfős kabinokkal operáló alsó vasútnál nehezebb volt fotózni, de ezt a képet azért berakom, mert látszik rajta az előbb említett párhuzamos ülőlift:
Utóbbi most nem közlekedett, úgyhogy nem sokat tudok róla mondani azon túl, hogy hatszemélyes ülőkéi vannak, melyeket plexitető véd. Úgy sejtem, ez a síelők számára praktikusabb lehet, mint a kiskabin.
A koszos/karcos/eső által pettyezett plexi ellenére itt is megpróbáltam videózni, már csak azért is, mert ez a rész állt legközelebb gyerekkori emlékeimhez: gyakorlatilag csak a kabinok kinézete, illetve az azt tartó kötelek száma változott, a majré, hogy jajj, lezuhanunk, nem ;)
Ha érdekel valakit, a tótól a Lomnici-csúcsra vivő lanovkáról is szívesen írok, arról is csináltam egy csomó fotót...
Források: szlovák Wikipedia
Kötélpálya blog
https://www.railpage.net/visuta-lanova-draha-tatranska-lomnica-lomnicky-stit/
gyerekkori emlékek :)
Ez megy most