Az alábbi képen egy olyan szerelvényt láthatunk, amilyen legutóbb a nyolcvanas évek első felében közlekedett Budapesten: kéttengelyes motorkocsi vontat kéttengelyes pótkocsit!

Az önálló hajtás nélküli járművek a fővárosi villamosközlekedés igencsak jellemző résztvevői voltak, a nagykörúti próbavasúttól kezdve egészen a Közép-Európában másutt is jellemző kétpótos szerelvények nyugdíjba vonulásáig. Utolsó példányaik egészen 2007-ig ugráltak-pattogtak az UV-k közt, aztán a típus selejtezésével megszűnt a pótkocsis üzem Budapesten.

Az UV motorkocsik közé csatolt pótok egy majdnem háromszáz példányban gyártott járműcsalád tagjai voltak. Az elsőket 1939-ben építették, még műbőr ülésekkel, aztán a második világháború alatt váltottak a fapados megoldásra. A sorozat nagy részére a nyitott peron volt jellemző, majd az utolsó sorozatnál megjelentek a teleszkópajtók. Később eltűnt a háromosztatú homlokfal, majd az ablakok feletti szellőzősor is. Mindeközben műszaki különbségek is voltak a kocsik közt: voltak, melyek légfékesek voltak, és voltak, melyeket korszerűbb motorkocsikhoz alkalmazkodva szolenoid fékesre alakítottak.

Jelen írás főszereplőjét, az 5884-es pótot 1949-ben vették állományba, a Beszkárt utolsó évében. Még kettős feljárójú (a képeken a téli ajtó oda van hajtva a lecsapható rács mögé), kétszárnyú utastéri tolóajtókkal, szellőzőkkel az ablakok fölött, de már egyes ülésekkel. 1979-ben selejtezték, aztán múzeumi célra felújították, majd - mivel akkor még nem volt villamosmúzeum - bezárták az elhagyatott Újpest kocsiszínbe, ahol állapota a nyolcvanas évek során meglehetősen leromlott. Innen Szentendrére menekítették, ahonnét 2012-ben sikerült visszahozni a villamoshálózatra. Tavaly a Fehér úti főműhelyben felújítás közben fotóztam le, 2019. július 12-én pedig már le is vizsgáztatták. Ezúton is ki szeretném a tiszteletemet fejezni a felújítást végzők, és az azt lehetővé tevők felé, mert gyönyörű munkát végeztek!

A képen látható összeállítás persze nem teljesen korhű, hiszen a 2806-os motorkocsi a hetvenes éveknek megfelelő állapotban van, a pót pedig negyvenes évek végiben, de ez nem sokáig marad így, ha elkészül az 1522-es pályaszámú, a tervek szerint szintén Beszkárt állapotúra felújítandó motorkocsi - szépségesek lesznek együtt!

Nem mintha csúnyák lennének így együtt! A pótkocsi érdekessége egyébként, hogy az 1500-ashoz (és Stukához!) való szolenoid mellett légfékrendszere is van, így elvileg ugyanúgy együtt tudna dolgozni egy UV-val, mint a 2624-essel. Remélhetőleg a nem túl közeli jövőben láthatunk is ilyen nosztalgiamenetet! Az útvonalat ugyan jobban meg kell tervezni-szervezni, mint a szóló motorkocsis meneteknél, de ez csak izgalmasabbá teszi az egészet :)