Nem tudom, hányan beszélnek itt németül... már hogy nem a blog olvasása közben, hanem úgy általában az olvasók közül. Divat nem szeretni a németet, pedig a névelőket és pár nyelvtani kivételt leszámítva nem túl nehéz nyelv. Ráadásul a névelőket a németek is sokszor eltévesztik, szóval nem kell annyira félni tőlük :) Mindenesetre én szeretem, és bár az angollal ellentétben ezt a nyelvet nem a tévéből tanultam meg, a SAT.1 és az RTL Plus gyerekkorom fontos részét képezte. Később aztán jött a Pro7, ami a kilencvenes évek második felében minőségi ugrást hajtott végre a teuton tévés humor terén. Korábban is voltak humoros műsorok a német adókon, például az RTL Samstag Nacht, amit tesómmal gúnyosan csak "Samstag Nacht Lebendignek" hívtunk, vagy a Die Wochenshow, de az akkoriban elindult TV total, a Switch!, illetve '97-ben útjára indított Bullyparade valahogy eredetibbnek tűnt a korábbi próbálkozásoknál. Különösen utóbbi maradt meg bennem.

Nem mondom, hogy előkép nélküli volt ez a műsor, és azt se, hogy legtöbbször nem az idétlenség irányából közelítette meg a humort, de volt a három főszereplőben valami egyedi. Az állandó figuráik elég gyorsan legendává váltak a német popkultúrában, például...

... a meglehetősen vaskos bajor dialektusban mindennapi dolgokról beszélgető Winnetou és Old Shatterhand, ...

... akikből később valamiért "Abahachi" és "Ranger" lett. Talán Karl May örökösei szóltak, hogy ezt így nem kéne? :)

Akit a bajor tájszólás nem riasztott el, annak további gyakorlási lehetőséget adtak Bully borzasztó szóviccei a tapéta előtt :)

Aki pedig még mindig nem adta fel, a fentebbi jelenetek ("Die Kastagnetten") segítségével felmérhette némettudását - aki minden szóváltást elsőre megértett, az gyakorlás nélkül elmehetett felsőfokú nyelvvizsgára! A csúcs persze az utolsó jelenet, ahol a pergő nyelvű figurák mellé hirtelen odacsapódik a Wochenshow-s Bastian Pastewka khm... elég tompa prolija.

Azt külön bírtam, hogy a külső helyszíneken felvett bejátszások cinematográfiája mennyire profi volt. A fentebbi filmnek például nincs poénja, de valahogy mégis lejön belőle, hogy mennyire buták ezek a hangalámondással felvett "dokudrámák". Akkoriban még csak egy-két ilyen műsor volt, ellentétben a mával, amikor több csatornán mennek ilyesmik folyamatosan...

Az egyik kedvencem a Bullyparade csapatától valamiért a hetvenes évekbeli csehszlovák tévéből ittmaradt, állandóan cigiző két értelmiségi: Pavel Pipovič és Bronko Kulička volt, annak ellenére, hogy az általuk használt -ics végű szavak inkább a délszlávokra jellemzőek, nem a csehekre. És most következzék pár jelenet komment nélkül:

A Romy Schneider-féle Sissi-filmek paródiáját azért szerettem, ahogyan beszéltek benne. Mindig szerettem volna így beszélni tudni, amikor mindenféle értekezleteken ültem Bécsben :)

De még azelőtt, hogy a youtube-on fenn levő összes Bullyparade-részletet belinkelném ide, befejezem a bejegyzést, ezzel a videó-társkeresős válogatással. A tévéműsorban ezek másfél perces blokkokban mentek, de szerencsére valaki összemásolta őket.

A kérdés pedig az: más is nézte ezeket? Vagy csak bennem maradtak meg ennyire?