Múlt hétvégén végre ez is megtörtént: utasokat szállított az egyirányú Bengálik prototípusa, a 3720-as! A kocsit már 2018-ban láthattuk a BKV 50. születésnapján, de problémák voltak vele, úgyhogy utasokat nem szállíthatott. Mostanáig.

A járgány a Csóka utca (azaz a kelenföldi remiz) és a János kórház közt pörgött. Az első kör előtt előbbihez mentem ki, mégiscsak itt, a kocsiszín mellett - illetve részben a kocsiszín területén - működő Füzesi főműhelyben építették a kocsit! Kicsit korábbra számoltam az érkezését a Baross kocsiszínből, ahol amúgy lakik, úgyhogy a nap már nem úgy sütött, ahogy szerettem volna, de így is klassz volt itt látni!

A protó - és az első néhány sorozatpéldány - színezése teljesen rendhagyó volt, de hamar felhagytak a használatával, és előbb a sárga szín jelent meg, majd a fényszóróig leérő háromszöget szelidítették meg. Nem vagyok biztos abban, hogy tetszik ez a nagyon világos fényezés, de mindenképpen új színt hoz a nosztalgiaüzembe :)

A belső tér teljesen hatvanas évek, különösen az ülések színe! Állítólag a kocsi helyreállításánál komoly probléma volt, hogy szinte mindent újra kellett gyártani, nem lehetett csak úgy belerakni a sorozatkocsik itt-ott megtartott alkatrészeit. Remélhetőleg az utasok meg fogják becsülni ezt a sok munkát!

Menet közben ugyanolyan (elnézést kérek, de) borzasztó ez a kocsi is, mint az összes Bengáli, de pont ez adja a báját: a lassú indulás, a zajok és a sínen ugrálás, és persze a morgósan vonyító fékezés. Hihetetlen mennyiségű ember volt kíváncsi minderre, és fotósból se láttam még ennyit: a Tabánban a Gellért rakparttól az Orvos lépcsőig gyakorlatilag minden fánál állt egy-két fényképész. De volt ahol tíz-tizenkettő is. És persze a járókelők nagy része is vigyorogva nézte, ahogy elcsattog mellettük a kocsi; rengetegen előkapták a mobiljukat néhány kép készítéséhez. A jelek szerint sokan szeretik ezt az öreg tuját, szóval fogjuk még látni hasonló alkalmakkor!