Idén május és október közt minden hónap második szombatján a szokásos N19-es nosztalgiajárat mellett N18-as jelzéssel valami különleges is közlekedik pluszban Budapesten.
Májusban például a kétirányú Bengáli, júniusban pedig a felújítása óta először utasokat szállító egyirányú tesója. Júliusban aztán az 5884-es pályaszámú pótkocsi pörgött a Szent János kórház és a kelenföldi kocsiszín közt az 1820-as favázas motorkocsival:
Az 5884-es nagyon praktikus az egyszeri villamosbarát szempontjából: nem csak a meglevő légfékes nosztalgia motorkocsik többségével lehet együtt használni, hanem - szolenoid fékjének köszönhetően - a nemrég elkészült 1522-essel is. Pontosabban még nem lehet, de már dolgoznak rajta.
Amíg megoldják, hogy a beszkártos állapotú 1522-es együtt járhasson a szintén beszkártos állapotú 5884-essel, mindenféle más kombinációkat is ki lehet próbálni. Szeptember 10-én például kedvenc Amszterdamból hazahozott motorkocsim, az acélvázas 2624-es húzta. Ez ugyan BKV-s állapotban van, tehát az összeállítás történelmileg nem tökéletes, de szerintem ennek ellenére is remekül nézett ki!
Valami hasonló létezett egy időben, lásd Kees de Vries fentebbi fotóját 1980-ból, csak addigra már lebutították a pótkocsik kinézetét, és persze már rég nem Beszkártos cégjelzéssel közlekedtek.
Az 5884-es továbbra is csodálatos állapotban van, egy kis guruló ékszerdoboz. A motorkocsi pedig nem csak a pót (lég)fékjét szabályozza, de az indításjelző is össze van kapcsolva: a 2624-esnek vállmagasságban, az ajtó mellett villannak fel a hetvenes évektől kezdve használt vörös lámpái, az 5884-esnek pedig a két ajtószárny közt, a lépcső fölött gyúlnak fel a lyukacsos hengerbe rejtett figyelmeztető izzói. Kimondottan hangulatos látvány volt sötétben!
Mivel nem volt rossz idő, kis kitérővel (elmentem retró buszokat fotózni, illetve haraptam valamit) a szerelvény teljes szolgálatát végigfotóztam és/vagy utaztam. Közben számos rég látott ismerőssel is találkoztam, ettől még szebb emlék lett ez az este.
Amíg sütött a nap, inkább csak fotóztam, amikor viszont elkezdett sötétedni, áttértem a videózásra. Egy 5 perces filmecske jött össze ebből - ez összességében nem sok, saját szokásaimhoz képest viszont maga a Sátántangó :) Igyekeztem a legfőbb jellegzetességeket megörökíteni, például a motorkocsi kézzel nyitott-csukott ajtajait, vagy a járművezető előtti szélvédőt az utastér világításától elszeparáló, azaz tükröződésgátlóként funkcionáló kék függönyt.
A 2624-es egyébként másnap is kijött a városba: akkor az N19-esen forgolódott. Imádom ezt a gépet! Igaz, hogy ránézésre nem olyan öreg, mint favázas kollégái, de nekem régi érzéseket hoz vissza: egy darabka gyerekkort. Emlékszem, hogy tizensok éve egy favázas meneten, melyet a 611-es teljesített, odajött hozzánk egy nálam csak kicsivel idősebb hölgy, és azt mondta, hogy "szép ez a kocsi, szép, de olyan nincs, ami gyerekkoromban járt?". Na, ez pont az a kocsi, amit akkor hiányolt :)
Ez megy most