Ha szombaton az egy héttel korábban elment utolsó előtti N19-esről emlékeztem meg, akkor legyünk túl a teljes nosztalgiaszezonon, és említsük meg a másnapi meneteket teljesítő 1820-ast is:

A BKVT kivitelű 611-es több évtizeden át hű párját, a Beszkártos állapotban mutatkozó 1820-ast be lehetne tenni a lexikonba a "régi tuja" szószedet mellé illusztrációnak. Még inkább házikóra hasonlít, mint járműre, lecsapható rácsa van ajtó helyett, laternás tetején este kivilágítanak az utastéri lámpák, hangosan csikorog a kanyarban (vasútmániásoknak: igen, kanyart írtam, deal with it:), és erős "fékszag" lengi be megállás után. Imádják is az emberek!

Mai szemmel nézve érdekes, hogy fényszóró helyett a szélvédő mögött van csak egy sugárvető, ami elé a másik irányba haladáskor piros korongot raknak, ezáltal zárfénnyé alakítva azt. Ez a fényforrás inkább csak arra jó, hogy látni lehessen, hogy jön itt valami, nem arra, hogy bevilágítsa az utcát :) Természetesen videóztam is egy kicsit:

Mivel a nap nagy részét a szabadban töltöttem, és elég fáradt voltam, csak egy kört mentem vele, de ez is szép lezárása volt a régi villamosokban igencsak bővelkedő idei nosztalgiaszezonnak. Ahogy a híreket elnézem, a fene se tudja megmondani, lesz-e jövőre hasonló...

Jópofa volt amúgy, hogy a tárolóvágányra beállt tuja hátterében az alacsony felhőknek köszönhetően mesterséges "északi fény" virított. Igazából csak az Országház díszkivilágításának fénye volt az mandínerből, de jól nézett ki!