A tavaly bevált pótkocsis nosztalgia idén is végigpörgött egy délutánt a kelenföldi kocsiszín és a János kórház közt. Az időjárás most nem volt annyira partner a fotózásban, mint múltkor, de az északi végállomáson épp sütötte a nap, úgyhogy kattintottam rá párat:
Bécsben egy időben favázas kéttengelyesek vontattak forgóvázas DÜWAG-licensz pótkocsikat, ami műszakilag szokatlanabb a fenti összeállításnál, ez itt viszont kedvesebb a szívemnek. Az 1820-as pályaszámú favázas továbbra is mintha egy 3D renderről ugrott volna le, ...
... akárcsak az 5884-es pótkocsi. Amikor 2000 körül felfedeztem magamnak a régi budapesti villamosokat, sajnáltam, hogy nem találkoztam ilyen kivitelű póttal, mert nagyon tetszett. Lecsapható rácsos, nyitott peronos járt még itt-ott gyerekkoromban (no meg az UV pótok), de három részre osztott hátsó ablakú, oldalablakok fölötti kopoltyús már nem.
Méghogy manapság nem válnak valósággá az álmok: amikor először találkoztam ezzel a kocsival, nem kicsit kopottabb volt, most meg végigroboghattam vele fél Budán! Még messze nem értem a villamosos kívánságlistám végére, de azért egy részét már kipipáltam :) Ja, és ez itt nem a reklám helye, de aki nem akar lemaradni a hasonló menetekről, figyelje a BKK oldalát!
Ez megy most